igaz történetek szülésről, születésről

1215. nap: Ma is lehetséges, nemcsak a múltban

Megjelent: 2014. febr. 1.

Hogy ismertelek meg Téged? Életem egyik döntő pillanatának, sorsformáló, meghatározó pillanatának tartom, vagyis nem véletlen, ezek azok az élmények, amelyekből táplálkozom. Az út több irányból futott Felétek. Van, aki saját élményét mesélte el, tőle hallottam az első otthonszülős történetet. Olyan szép volt, hogy ő adta a bátorságot arra, ma is lehetséges, nem csak a múltban, anyáink, nagyanyáink idejében. Molnár V. József előadásain olyan szépen mesélt a hagyományos, régi szülésekről, ő úgy mondja: az életről, a természetesről, hogy ez biztatás volt. Csak a baba hiányzott még. Már nem voltam fiatal túlságosan, nagyon vágytam már gyerekekre. Valahogy megértem az egészre.

Mielőtt rátérek a konkrétumokra, meg kell említenem az első személyes találkozásunkat: volt egy spontán vetélésem – azon a napon lett volna édesapám 70 éves –, megviselt lelkileg, de ennek kapcsán találkoztunk először Zalaegerszegen, s beszéltünk pár szót, ajánlottad a veszteségfeldolgozást segítő csoportot.

A szülések története

Az első gyermekünkkel minden még teljesen hagyományosan történt. Nem volt orvosom sem, aztán az utolsó hetekre találtam egyet, aki lakóhelyünkhöz közeli kórházban dolgozott. A 38. héten magzatvízelfolyás. Egyedül voltam otthon, megijedtem. Hirtelen azt sem tudtam, mi a teendő. Szerencsére, férjem gyorsan hazaért, és bekísért a kórházba. Közel volt, hát besétáltunk, felvettek, megvizsgáltak, előkészítettek. Elbúcsúztam tőle, ekkor még nem gondoltunk apás szülésre. Talán nem is tudtuk, van ilyen. Éjjel volt, nem is lehetett előre tudni, meddig tart a vajúdás, fájásaim nem voltak.

Teltek az órák, este tíztől hajnalig, kicsit tudtam pihenni is, de nem tágultam. Oxitocint kaptam, felfektettek a szülőágyra, egymás mellett három is volt. A hasamra szerelték a magzati szívhangot figyelő kütyüt. Lassan telt az idő. Kényelmetlen fekvés volt.

Mire hatott az oxitocin, másnál indult el szülés, ő körülötte sürögtek és forogtak. Már erős fájdalmaim voltak. Nem segítettek. Ez az érzés maradt meg 20 év után is bennem. Amire azonban szívesen emlékszem, hogy egy szobában voltunk végig a kórházi idő alatt is.

Majd megfogant Pali, jártam Hozzátok az Alma utcába. Lelkesedtem, jó volt. Készültem az otthoni szülésre, de egy gyors kórházi szülés lett belőle egy olyan orvossal, aki a harmadik világ valamelyik országában évekig segített szüléseknél otthon. Vele beszéltünk a terveinkről. Hattagú családunkból Palival legalább egy helyen, ugyanabban a kórházban születtünk, csak közben eltelt 33 év.

Hajnalban magzatvízszivárgásra ébredtem, hasonlóképpen az elsőhöz és ugyancsak a 38. héten. A különbség az volt, hogy nagy és sűrű fájdalmaim voltak, forró borogatással próbáltam enyhíteni, muskotályzsálya-olajra is emlékszem. Kislányunkat a család gondjaira bíztuk. Te sajnos éppen beteg voltál, így a közeli kórházba vitettük magunkat húgomékkal. Péter is velem volt bent a szülőszobában, ez erőt adott, együtt könnyebb, van kire támaszkodni. Emlékeim szerint gyorsan ment minden, talán túlságosan is? Legnagyobb fájdalmaim ekkor voltak az összes szülésemet figyelembe véve. A köldökzsinórt gyorsan el akarták vágni, de ezt nagy meglepetésükre nem engedtük, s a babát is azon csatakosan, mázasan rám tették. Örültünk. Nagy lett a baba, 4 kg 20 dkg.

Harmadik gyermekünkkel már erős elhatározás élt bennünk, mindenképp otthon. A várandósság békés volt, nyári babát vártunk, kevesebb az akadály a körülményben is. Az első két szülés is magzatvízelfolyással kezdődött, hát itt is. Egy rém rossz úton haladtunk, jobban mondva döcögtünk autóval a családhoz, késő délután volt, váratlanul kezdődött minden, most is kevéssel a várt időpont előtt. Tapasztalattal a hátunk mögött tudtuk, van még egy kis idő. Szóltunk minden érdekeltnek. Csak hát valaki megelőzött, előbb jelentkezett, ezért Érdre, a Születésházba kellett utazni, Ági és segítője felváltva szolgált az első és második szülésnél.

Szép nyáreste volt, felettünk ragyogtak a csillagok. Békesség kívül és fokozatosan belül is. Minden szülés más: itt volt felszerelés. Vajúdáshoz labda. Segített is. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy van szakszerű női segítőm, aki elmondta, hogyan kell fájdalmak idején lazulni. Mikor megszületett a kislány, szépen aludtunk, pihentünk együtt.

Negyedik szülést végre saját, új otthonunkban történt. Éjjel kezdődött, mint a lányoknál előtte. Otthon voltunk mindannyian, a gyerekek már lefeküdtek. Magzatvíz. Jöttek sorjában a segítők. Beszélgettünk, figyeltük, hogy halad előre a baba. A ház csendesen pihent, még a szomszédok sem tudták, mi történik éjjel nálunk. Volt, aki a gyerekekre figyelt, hogy nyugodtan tudjanak aludni. A legnagyobb leányka (hétéves) felébredt – talán a jövésmenésre, megmutattuk neki az új kistestvért azon frissiben, hajnalban. Meglepődött.

Nekem megint sokat jelentett a fájdalmak idején alkalmazott masszázs. Mai napig szívesen mutatjuk meg a szobának azt a sarkát, ahol harmadik lányunk megszületett kölcsön kapott háromlábú szülőszéken. Köszönöm azt a sok figyelmet, segítséget, amit ott és utána is kaptunk, amikor kérdéseink, nehézségeink voltak.

Még az a vágyam nem teljesült, hogy segítőként részt vegyek egy szülésen, lássam azt a csodát, ahogy világra születünk. Az élet már azt megadta, hogy utunk végét, a halálra készülést lássam.

Ezt a képet azért választottam, mert Érden a Születésház falán ott volt egy reprodukció. Alatta született meg Marikánk.

Mindenkit szeretettel üdvözlök!

V. F. M.

gyermekeink születése Apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.