igaz történetek szülésről, születésről

904. nap: Otthonos szülés a kórházban (Rebeka)

Megjelent: 2013. márc. 27.

Szombaton reggel, hat nappal a kiírt időpontom előtt nyákdugódarabka távozott belőlem. Hívtam Judus dúlámat. Mi legyen? Várjunk két órát, ha semmilyen változást nem észlelek, mehetünk a dolgunkra. Így is tettünk. Két óra múlva Péteremmel nyakunkba vettük a várost. Az elintéznivalós listámról mindent kipipáltunk.

Este 11-kor, otthon, egyik pillanatról a másikra jelentkeztek az ötperces jósló kontrakciók. Nagyon erős menstruációs görcsöknek feleltek meg. Egy ideig mértem az időt. Ötpercenként jöttek, 40 másodpercig tartottak. Gabi szülésznőnk telefonos tanácsa: meleg fürdő és egy pohár vörösbor. Ezt kétszer tettem meg a nap folyamán. Picit ellazított.

Reggel nyolckor távozott a nyákdugó egy kis átlátszó folyadékkal. Lehet, hogy magzatvíz? Gabi tanácsára fehér bugyit vettem fel, és tíz percen keresztül táncoltam, tornáztam, ráztam magam. A bugyi száraz maradt, tehát nem magzatvíz, még nem kell kórházba mennünk. Szépen folytatódtak az ötperces összehúzódások.

Azt vettem észre, hogy a „fájásoknál” befeszítem az izmaimat. Légzés! Jutott az eszembe. Minden kilégzésnél engedtem az izmaim feszülésén, ezzel a fájdalom is enyhült. Fú, szuper! Így teljesen tűrhető!

Vasárnap este 11-kor, tehát 24 óra elteltével az ötperces jósló fájásokat ötperces kontrakciók váltották fel. Húztam a vécére, ott minden kijött belőlem. Hívtam Gabit, Judust és Ildi barátnőmet. Akció indul!

Hajnali egy után találkoztunk Gabival a kórházban. Az ügyeletes szülészorvos megvizsgált, több mint négy ujjnyira nyitva voltam!!! Wow! Mindenki befutott. Péterem kint várt a folyóson, ezt megbeszéltük előre. Ő nem akart feltétlenül bent lenni a szülésnél.

A hölgyekkel picit dolgoztunk a maradék egy-két centin. Judus speckó olajokkal masszírozott ott, ahol kellett. Ildi szuper jól erősített, lelkesített. Gabi tapintatosan vezényelt.

Amikor teljesen ki voltam tágulva, bejött a szülészorvos és javasolta, hogy repesszünk burkot. Beleegyeztem. A burok enyhe érintésre repedt, elfolyt a magzatvíz. Jöttek a tolófájások.

Három különböző pozíciót próbáltunk. Az egyik bevált. Judus a bal térdemnél, Ildi a jobbnál, Gabi a kimenetnél. Amikor a baba buksija már látható volt, Gabi segített rátenni a kezemet. Kb. a 20. tolásra, hajnali 3.55-kor kicsusszant Rebeka.

Azonnal a mellkasomra fektették, betakarták. 100% eufória! Csak azt tudtam hajtogatni, hogy „De gyönyörű vagy!”. Gyorsan kinyomott rám egy adag magzatszurkot. Gabi a kezembe adta egy idő után a köldökzsinórt, hogy érezzem, már nem pulzál. Ildi barátnőm vágta el.

Rebeka hamar abbahagyta a sírást, felemelte a fejét, és csak nézett engem. Egy idő után Gabi gyakorlott mozdulattal rátette a cicimre. Péterem bejött a szülőszobába, együtt örültünk, fotózott.

Másfél centimétert repedtem, amit a szülészorvos varrt össze öt öltéssel. Na, az fájt! Nem emlékszem arra, hogy a szülés alatt elviselhetetlen fájdalmaim lettek volna, eszembe sem jutott fájdalomcsillapítást kérni. Hagytam, hogy a testem csinálja a dolgát, nem ellenkeztem, nem féltem.

Háborítatlan, örömteli szülésre vágytam. A szülésem minden vágyamat felülmúlta. Valószínűleg ehhez hozzájárultak a meditációk, a jóga, a homeopátia, a kismamamasszázs, a gátmasszázs. És persze, szerencse is kellett.

A saját szülészorvosom másnap jött meg a szabadságáról. Az ügyeletes doki pedig nyitott volt erre az „otthonos” szülésre. Örülök, hogy átélhettem Rebeka megszületését olyan örömteli élményekkel, mint azok az ismerőseim, akik otthon szültek.

B. Zs.

Véletlenül kiválasztott mesék.