igaz történetek szülésről, születésről

1696. nap: Most azonnal újra akarok szülni (Csongor)

Péntek van, tizenhetedike. Reggel NST, ultrahang és konzultáció az orvosommal a kórházi rendelésen. Tizennyolcadikán töltöm az eltolt terminus szerint a 41. hetet, mensi szerint 42+1.

Az NST tökéletesen rendben, gyerkőc mocorog rendesen, hamar végeztem. Ultrahangon is jó hírek, 2-3-as lepény (=tökéletes), kb. 3500 g-os gyerkőc, nagy fejjel (BPD: 96), erős, hosszú csontokkal (FL: 78), kicsi pocakkal (HC: 335). Kicsit már ázik a máz, de nem nagyon, minden rendben van. Orvos is vizsgál, zárt belső méhszáj, külső nyitva, de ez így normális a második gyereknél. Nincs jele, hogy készülnék szülni, de bármikor jöhet. Bár minden rendben, a terminus miatt vasárnap, de lekésőbb hétfőn be kellene feküdni. Ez nagyon elszomorít. Ha befekszem és még ő bent marad egy hetet, plusz én még a babával öt napot (biztosan besárgul), akkor majd két hetet leszek távol otthonról…

Délután felhívtam a szülésznőt, hogy van-e valami teendő így a végén, de ő inkább határozottan javasolta, hogy ez a bizonytalan terminus, és már így is a betöltött 41., szóval szerinte mindenképpen igyam meg a bábakoktélt. Beszéljem meg férjjel, most megiszom, éjjel szülünk. Oké, legyen, megbeszéltem férjjel, szülhetünk éjjel, ha úgy alakul, ha tényleg lesz hatása a koktélnak.

Fél deci ricinusolaj, fél deci almapálinka és két deci sárgabaracklé recept alapján összekevertem, megittam olyan (este) hat óra körül. Igazából nem gondoltam, hogy valóban lesz hatása. Szülésznő szerint két-hat órán belül lesz hatása – csak az felejtettem el megkérdezni, hogy pontosan mi? Ennyi idő kell az első hasmenésig, vagy addigra esetleg már meg is szülök??? Most akkor lefeküdhetek kicsit pihenni, vagy pont alvás közben jön rám a hasmenés? Mindegy, pihenünk egyet, lesz, ami lesz, kell az energia, ha tényleg szülünk éjjel. Apa is aludt egyet.

Én végighallgattam a megerősítő állításokat és a relaxációt, és már jött is a hasam. Vele együtt görcsös fájások. Találgattam, hogy vajon ez hullám vagy hasgörcs??? Nyolcpercenként jött valami fájás. Szerintem felváltva hullám és görcs. Kb. minden másodikra, harmadikra a vécén kötöttem ki. Mivel sokat kellett inni, ezért a hullámok nagy részénél pisilni is kellett.

Közben anyukám megfürdette a nagylányomat, nekem pedig szép lassan sűrűsödtek a hullámok, fájások. Szó sem lehetett leülök/lefekszek relaxációra, mert egyrészt vécéfüggő lettem, másrészt még abban sem voltam biztos, hogy ezek valós méhösszehúzódások.

Aztán a nagylányom kitalálta, hogy bizony velem akar aludni – gondolom, érezte, hogy készül valami. Oké, nagyágyba befekvés, összebújás – alvás nagyon nem ment neki. Háromszor voltunk vécén együtt. Ő is mindig produkált valamit. Mindez ötperces fájások mellett… Aztán visszafeküdtünk, és még két-három hullám után már tudtam, hogy nincs mese, vajúdok, és ezt így elég nehéz, hogy altatok. Szóval szóltam anyukámnak, férjemnek, hogy most gyorsan vegye át tőlem ezt az altatást valaki! Férj befeküdt a helyemre, lányom sírni kezdett, hogy ne menjek el. Végül sikerült elterelni a figyelmét.

Én befeküdtem a kádba, hátha enyhít vagy lassít a dolgokon a meleg víz. Szépen tudtam gyakorolni a lassú légzést, jó volt. Aztán megint mennem kellett vécére… Lány is elaludt ez idő alatt. Férjem nem igazán „hitte el”, hogy ez már igazi vajúdás, így még szépen megfürdött és pizsibe bújt (mint kényelmes otthoni viselet). Fogalmam sem volt, hogy mikor kellene elindulni a kórházba…

Folyamatosan járok még mindig vécére, ez a hasmenés nem akar fogyni, múlni… Gondoltam, hogy amikor már úgy érzem, hogy nem lesz több hasmenés, akkor indulunk. Bent ugyanis ezt elég kellemetlen „intézni”. Írogattuk, hogy hány percenként jön rám valami hullám/fájás/görcs, és kb. négypercenként, úgyhogy fél 12 körül hívtam a szülésznőt, hogy megyünk be. Fontos lett volna időben beérni, hogy antibiotikumot kapjak (kórházi protokoll), amit négy óra múlva meg kell ismételni, hogy a babát ne fogják antibiotikum-kúrára nullanaposan… Biztos voltam benne, hogy négy órán keresztül már nem fog tartani ez a helyzet, viszont egy percre sem tudtam leülni és ellazulni. Elindultunk a kórházba, lesz, ami lesz, legfeljebb megszülök.

Éjfél után nem sokkal megvizsgáltak, kétujjnyira voltam nyitva – elvileg ebbe belefér a négy óra, de akkor már szinte összefolytak a hullámok, szerintem kétpercenként jöttek. Branül be, antibigyó be, CTG-re fel. Próbáltam végig a lassú légzést, egész jól működött. Aztán mintha elfolyt volna a víz… vetkőzés után kiderült, hogy csak tágulási váladék. Na, akkor mondták, hogy öltözzek kényelmesbe, és mehetünk a szülőszobára. Akkor még vagy kétszer voltam vécén… Férj már várt, kérdezték, hogy akarok-e labdán zuhany alatt, mondtam, igen, jól is esett.

Néhány perc múlva már feszített a medencém, erre emlékeztem, hogy kitolás előtti állapot. Újabb néhány perc, és jöttek is a tolófájások. Nem nagyon akarták elhinni, amikor szóltunk, hogy ez már toló. Szülőágyra fel, vizsgálat, upsz, tényleg mindjárt szülünk, burok még áll. Az orvos mutatta, hogy tudok guggolni a szülőágyon, és hogy tudok belé és férjbe kapaszkodni két oldalon. Amikor jöttek a hullámok, próbáltam elengedni és nem nyomni. Egyszer-kétszer mondták, hogy most egy kicsit segíthetek nyomással.

Néhány hullám után az orvos mondta, hogy a következőre megrepeszti a burkot. Valami óriás tűfélével szúrt szerintem egy pici lyukat – semmi különös nem történt, csak gyönyörű szép, tiszta víz folyt. Biztos izgultak miatta. Aztán nemsokára kint volt a fej, és utána a teste is. Fura volt, mert nagyon feszített, ahogy jött a feje. Mírával semmit nem éreztem kitoláskor, még a vágást, repedést sem. Most igen, de „jó” érzés volt érezni, hogy jön kifelé.

Amint kiért, egyből le is kakilt (kicsit később a mellkasomon fekve le is pisilt), a zsinórt a nyakáról leszedte a szülésznő. Elég kicsi volt most is a köldökzsinór, úgyhogy csak a hasamig tudta feladni, de így is nagyon jó volt! Nem sírt, csak némi dörzsölés után. Lepény is viszonylag hamar jött a gyerek után épen, egyben. Két horzsolásom lett, amire Betadines vattát tett az orvos, és készen is voltunk.

Szülés alatt egy kórházi lepedő volt körém tekerve törölköző helyett (a zuhanyzóban ezt kaptam magamra), és az is maradt rajtam. Jólesett. Így sokkal otthonosabb volt a szülőszoba is. Kár, hogy az alternatív foglalt volt, eredetileg oda szerettem volna menni.

Egy óra 16 perckor kint volt Csongi (3350 g, 55 cm, pont, mint Míra). Esélyünk sem volt a második antibiotikumra, úgyhogy csecsemős jött is, fürdetett, öltöztetett, és vitte is a kölköt, hogy megkapja az első antibiotikumot. Mikor visszahozta, a fejében volt a branül, mert mindkét kezén szétdurrant az ér, ahogy ott próbálták…

Három óra 45 percig maradhattunk együtt a szülőszobán, addig próbáltuk sokszor mellre tenni (nekem még hasmenés… fürdés is belefért), és csak ekkor aludt el. Fitten és vigyorogva mentünk át a gyerekágyra.

Sajnos a másnapi labor kis fertőzést mutatott, így ötnapos antibiotikum-kúra lett a háromból, ami nagyon letört. Egyrészt egy antibiotikumot sikerült megkapnom, aztán a burokrepesztés is az utolsó pillanatban történt, addig végig védve volt a baba, de hát úgy néz ki, hogy ennyi is elég volt… persze nem biztos, hogy én fertőztem meg akármivel is, sőt…

Hipnoszülés szempontjából egy gyenge kettest adnék magamnak. Valahogy annyira összejöttek a dolgok, hogy a nyugodt vajúdás „elmaradt”… Viszont nagyon sokat segített nekem belül. Sokkal tudatosabban álltam a szülésemhez, ezerszer végigfutott előttem az a sok szép szülés, amit láttam, hogy könnyedén, erőlködés nélkül kijönnek a babák, és ettől koncentrált és nyugodt tudtam maradni. Volt azért lassú légzés bőven és J légzés is, ami nagyon bejött! Sokat köszönhetek a tanfolyamnak!

Az eredmény pedig egy új szerelem.

K. M.

Míra > > >
Zselyke > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.