1642. nap: Egy megtört anya
Az én kicsi fiam, aki idén szeptemberben tölti a 18. életévét, sajnos visszamaradottan született, és mind ezt egy doktornak köszönhetem, akinek az Isten pénze is kevés volt!
Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok 1996-ban, úgy döntöttem először, elvetetem, mert még nem álltam készen egy gyerekre, de jöttek az ünnepek, a karácsony, és az anyai érzések felébredtek bennem! Úgy döntöttünk a párommal, megtartjuk, és kell az a gyerkőc nekünk!
Szeptembert írtunk, minden rendben haladt, amikor harmadikán reggel megindult a magzatvíz. Már két héttel később volt a kiírt időponttól. Hajnal négy órakor bementünk a kórházba, és ott azt mondta a szülésznő: „Nyugodtan feküdjön le!” A mai napig érzem az utálatot a hangjában, mert fel kellett kelnie!
Reggel tíz óra, és rám szólnak, mászkáljak! Mondom, nagyon szédülök, erre: „Szülünk!” Akkor hirtelen utáltam az egészet, a nővéreket, a doktorokat, mindenkit! Rákötöttek infúzióra, és leszállítottak a szülőágyról, hogy a gravitáció segít, de amikor mondtam, hogy rosszul vagyok, odajött a délelőttös szülésznő, megnézte a szívhangot, de akkor az már nem volt!
Emlékeim szerint feldobtak az ágyra, és oxigénmaszkot tettek az arcomra. Megláttam az orvost az ajtóban, odaszaladt, majd kiszaladt. És jött a kínlódás! Injekciók hada, mert nem tágultam, hánytam, szenvedtem! Az idő haladt, én is és a baba is fáradtunk. Már a gézt szívtam kínomban, amit azért kaptam, hogy törölgessem a számat a szárazságtól.
Mind e mellett a mellettem levő szülőágyakon váltották a nők egymást, de mindnek halott babája volt, és sajnos mind azon a napon meg is szülte azokat szerencsétlen kicsiket. Az egyikre tisztán emlékszem, roncsolódott ikerpár, de csak a kisfiút ismerték fel, amikor kijött, és az anya, aki annyira közömbös volt, vígan kisétált.
Az orvosom néha felbukkant, de semmi vizsgálat, csak odaszólogatott: „Megyek ebédelni, megyek ide, megyek oda!” A szülők kint izgultak, a páromat nem engedték el a munkából. Az orvos néha odament, beszélt velük, de mindig csak annyit mondott: „Szülünk!”
Már végem volt teljesen, amikor hallottam, hogy nagyon sutyorog mindenki. Hoztak egy papírt, az orrom alá dugták, írjam alá, mert visznek császározni. Azt sem tudom, hogy írtam alá.
A szülésznő még próbálkozott, és kiabált: „Gyertek, megindult!” Délután öt órakor megszületett a fiam, de az Apgárja nem volt jó. Kiderült, háromszor volt a köldökzsinór a nyakán, és végig fojtotta magát.
Ha az orvos nem a pénzre vár, és egyből megcsászározott volna, a gyerekem egészséges lehetne! Soha nem lesz önálló, mindig támogatásra szorul. Nem is értem, a pénz miért fontosabb egy egészséges gyermekéletnél?!
Cs. Zs.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 495. nap: „Add neki az erőt, ha kéri!” (Réka)
- 778. nap: Sajátos burokban (Noémi születése Belgiumban)
- 690. nap: „Ne bánts!”
- 903. nap: A harmadik szülésem: Egy nyár végi napon (Zádor)
- 1147. nap: Mind a mai napig hiányérzetem van (Lili születéstörténete)
