igaz történetek szülésről, születésről

1687. nap: Makacs a méhszájam (Regő születése)

1687. nap: Makacs a méhszájam (Regő születése)

Május volt, futni kezdtem, majd fel is hagytam vele a pozitív teszt után. Murphy, de egyáltalán nem bántam.

Kezdődhetett a szülés helyének kiválasztása, mert az bizonyos volt, hogy az előző császár után Sz-re be nem teszem a lábam. Plusz ott csak hanyatt fekve lehet szülni és kötelező a gátmetszés első szülésnél. Hát nem, nekem nem!

Misi mindenben támogatott, mindent értett, sosem kételkedett. Felíciával terveztem szülni a D-ben, de a 26. hét környékére kiderült, hogy ez az út bezárult, 40.0-ra gyereket kell ott produkálni, különben programcsászár.

Ekkor lépett életbe a B terv, az I. kórház és J. doktornő. Nagyon kedvesen fogadott, kicsit csodálkozott az sz-i helyzeten, de persze mindenben támogatott. Szülésznőt is fogadtam végül, Anikót. Sz-ben jártam gondozásra, Pestre szerencsére nem kellett sokszor mennem, ez pont jó volt így. Nagyon nyugodt várandósság volt, a lehető legkevesebb vizsgálattal.

A 36. hét körül elkezdődtek a jósló fájások. Hihetetlen jó érzés volt, ugyan volt már egy kisfiam, de fájásom eddig még soha.

A terv az volt, hogy beindul szépen a szülés, és akkor indulunk fel Magdival, a dúlámmal és Misivel. Anyu már egy hete itt volt, de Regő még váratott magára. Majd egy szerda délutáni kiadós sírás után csütörtökre virradóra valamire felébredtünk Csongorral, mintha fájás lett volna. Ő szopott és aludt tovább.

A csütörtök délelőtt teljesen nyugalomban telt, fájások jöttek-mentek, de ment a nap szépen a ritmusában. Boltban voltunk, meg a játszón, főztünk. Miután unokatesómmal beszéltem telefonon – neki négy gyermeke van –, elkezdtem mérni a fájások közti időt, olyan tízpercesek lehettek. Ez már nagyon biztatónak tűnt. Beszéltem Magdival is, abban egyeztünk meg, hogy pihenek és szólok, ha indulunk. Akkor konstatáltam, hogy némi nyákdugó is távozott.

Egész nap maradtak a tízpercesek, este elaltattam Csongort – alig akart elaludni –, a szoptatás hatására meg a nyugira ötpercesekké rövidültek a fájások közötti szünetek. Hihetetlen volt, ahogy Misi mindjárt tudta, hogy hogyan és hol nyomja a derekam, mitől lesz nekem jobb. Tudtuk, hogy ez már az, lassan indulnunk kell. Ekkor hétpercesek lettek a fájások. Misi elment tankolni meg pályamatricáért. Amikor visszaért, három-öt perces fájásaim voltak felváltva, így az indulás mellett döntöttünk. Hajnal háromkor vettük fel Magdit és elindultunk.

Iszonyú köd volt akkor éjjel. A kocsiban nem volt túl kellemes, amikor jöttek a fájások, akkor feltérdeltem az ülésre, Magdi pedig masszírozta a keresztcsontomat. Ötre Pesten voltunk.

Bementünk – ma már nem mennék be, keresnék egy közeli szállót –, az ügyeletes szülésznő nem volt túl kedves, egy tanuló is megvizsgált, anélkül, hogy kértek volna rá engedélyt. Két cm, elsimult méhszáj. Két cm!!! Az én béna méhszájam, ami előzőleg nem engedett! Nagyon boldog voltam. Anikó hét körül érkezett, műszakban volt, így nem sokat láttuk, de mindig jött, amikor kellett. A folyamatos CTG nem volt zavaró, sokszor kiengedett vécére, végül mobil CTG-t is kaptam.

Innentől folyamatosan az órát néztem – legközelebb nem lesz óra a szobában, ahol szülök –, pedig nem voltak kötött időpontok, minden ment a maga tempójában. Misi kicsit kiment pihenni, majd hozott enni. Sokat sétáltam, véletlen sem feküdtem le az ágyra.

Délben Anikó megvizsgált, 2 cm. Teljesen összeomlottam. Nem haladunk, pedig fájásaim vannak, úgy tűnik, minden oké, de még mindig csak 2 cm. Teljesen összeomlottam, burokrepesztést javasolt. Sírtam, nem így terveztem. De elfogadtam.

Kicsit mekóniumos a víz. De nem gond, Regővel minden oké. Ekkor feküdnöm kellett fél órát a jobb, és fél órát a bal oldalon. Kaptam No-Spát. Újabb vizsgálat, 6 cm!!! Felkelhettem, meg is tettem. Zuhanyoztam, és folyamatosan úgy éreztem, hogy vécére kell mennem, próbáltam visszatartani, közben Regőt engedni, persze ez így együtt nem ment. Annyira lenn volt a feje, hogy nagyon nyomott, labdára sem tudtam ülni, pedig még pumpánk is volt.

Kaptam homeót, Anikó szerint makacs a méhszájam. Fél öt körül elegem lett, mondtam, hogy nem kérek homeót sem, hagyjanak békén, történjen már valami, akkor én zuhanyozok. Anikó megvizsgált, mondta, hogy nincs zuhany, mert nem szeretné, ha ott szülnék. El sem hittem, hogy itt tartunk. Viszont a vizsgálat után már felkelni nem tudtam. Misi ölében feküdtem.

Végül 17.16 perckor megszületett Regő, 4370 grammal, fekve, gátvédelemben. Sírtunk, hihetetlen volt. Szültem! Én!

Kicsit szívták a mekóniumos víz miatt, és már rám is tették, ügyesen szopizott, így voltunk még vagy két órát. Csodálatos volt, és Regő pedig gyönyörű! Misi vele ment, lemérték, felöltöztették és már hozták is vissza. Felkerültünk a gyerekágyra, addig voltunk külön, kb. tíz percig, utána velem volt végig, egy percre sem vitték el!

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy császár után először a szülés a cél, utána jöhet a háborítatlanság. A szülés már sikerült. Remélem, legközelebb meglesz a háborítatlanság is.

M. I.

Csongor > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.