igaz történetek szülésről, születésről

1658. nap: Új élmények – mély érzések

1658. nap: Új élmények – mély érzések

Negyedik gyermekem születéséig kellett várnom, hogy még több és másfajta mélységeket láthassak. Egyrészt azt, hogy mit jelenthet A Társ jelenléte. Vajúdás közben azzal az emberrel lenni, aki a legközelebb áll hozzám. Igazán elengedni magam, legyen bármi… tudni, hogy szeret és elfogad, mint mindig…. Az első két alkalommal is mellettem volt – a kórházban –, de akkor nem voltunk olyan igazán együtt, mint most. Az a vicces, hogy korábban azt írtam, a szülés nem férfidolog, most azonban ő is örült, hogy ott lehetett.

A másik élmény nem is a szüléskor realizálódott, hanem utána. Nagyon hálás voltam annak, aki az édesanyámat pótolta a nagy eseménynél. Olyan odaadó szeretettel vett körül, mint egy anya, olyan szolgálatkészen, amit semmi más élethelyzetben nem tudtam volna elfogadni. Az azt követő napokban azonban olyan hozzá való kötődés alakult ki bennem, hogy nem tudom egyéb emberi kapcsolathoz hasonlítani.

Éjjel fél kettőkor elfolyt a magzatvíz. Nem tudtam aludni utána. Öt óra felé már aggódtam, hogy nem indulnak a fájások, egy kis rásegítés után lassan elindultak, és még lassabban erősödni, rendeződni kezdtek. Talán tíz óra lehetett, amikor megérkezett a Támogatóm. Vígan voltam, szüléshez képest, közben kicsit feszengtem, hogy nem haladnak megfelelően a dolgok, de azért már keménynek tartottam az összehúzódásokat. Abban maradtunk, hogy ez még eltart egy darabig.

Azután kettesben maradtunk a Kedvesemmel. És lám csak, észrevétlen egy óra alatt komolyan felerősödtek a fájások. Behívtam a Támogatómat. Néhány kontrakció múlva felkiáltottam: „Ez a baba elindult!” Kívülről megerősítést kaptam, hogy valóban, minden jel erre utal!

A fürdőkádba mentem, ezt már néhány fájással előbb kitaláltam, és nem változtattunk a terven. Én akkor arra még nem gondoltam, hogy most akkor ott fog megszületni a gyermekem. Hangos voltam, csodás volt érezni, hogy halad a Babus kifelé. Ezt is most éreztem először ilyen tisztán, zavartalanul.

És megszületett. Minden könnyű lett.

Nem volt már idő bemenni a fogadó felszerelésért, egy a szárítón lévő törölközőbe csavarták, s csak néhány perc múlva, a szobába vezető hosszú vándorút után (amin még össze voltunk kötve) kapta meg a neki előkészített piros törölközőt. Persze ez egyáltalán nem zavarta. Gyönyörű volt, szopizott, miután az összesen 30 cm-nyi köldökzsinórt elvágtuk.

Egy álom megint megvalósult, megint szebben, mint ahogy előre elképzelhettem.

Köszönöm!

Utóirat

Az a tapasztalatom, hogy az első két gyermekünk első hónapjairól főként a babasírás, az aggodalom és a kialvatlanság emléke maradt meg. Ők kórházban születtek. A békében született harmadik és negyedik gyermekünk ugyanezen időszakáról csak a szeretet a meghatározó emlék. A legkisebb lányunk esetében ezt az időszakot még élvezzük.

B. A.

Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.