igaz történetek szülésről, születésről

1653. nap: Helyre kell állítani a világ rendjét!

1653. nap: Helyre kell állítani a világ rendjét!

Pont aznap születtem, amikorra ki volt írva anyukám. Burkot repesztettek nála, és zavaros volt a magzatvíz, úgyhogy könyökkel nyomtak ki belőle. Soká fájt a hasa utána, be is kékült. 13 óra 5 perckor születtem, és másnap reggel kaphatott meg legközelebb. Szerencsére apukámnak megmutattak, mert ismerős volt a szülésznő. Így meséli. (Vajon mit itattak velem másnap reggelig. Vajon ki ölelt magához? Ki vigasztalt meg, amikor sírtam? Sírtam vajon? Vagy csak vegetáltam a sokktól?)

Aztán mindig csak háromóránként hoztak ki neki, de éjszaka sohasem. És mivel minden etetést végigaludtam, nem híztam, és be is sárgultam picit. Borzalmas volt, öt nap után hazajöttünk, pedig akkor még hét napig kellett kórházban lenni. De szerencsére az orvos is ismerős volt. Így meséli.

De a születésem számára mégis csoda. És azóta sem győz szeretni, bepótolni azt az öt napot, amikor csak háromóránként ölelhetett magához. Immár 37 éve folyamatosan próbálja pótolni. Ölel – mindig hosszan –, amikor csak találkozunk.

És amikor a párórás unokáját ölelhette, ringathatta, a könnycsepp a szemében nemcsak az örömé volt. Visszakapott valamit abból is, amit akkor elvettek tőle. Elvettek tőlünk. Helyre állt a világ rendje.

Sz. J. Cs.

Saját szülésem > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.