igaz történetek szülésről, születésről

1643. nap: Új seprű jól seper

Megjelent: 2015. ápr. 5.

A második fiam pont három és fél évre az első után született. Nagyon féltünk vállalni, mert azt mondtuk, hogy ha olyan lesz, mint az első, akkor mi lesz velünk? Mi lesz két beteg gyerekkel?

2000-ben lettem terhes, és szaladtam nyáron orvost keresni, mert észrevettem, hogy terhes vagyok. Persze mindenki szabin volt, de mondták, menjek a rendelőbe, ott van egy orvos, aki megvizsgál. Úgy is tettem, és átszaladtam, fogadtak, megvizsgáltak.

Kikaptam az orvostól, mert úgy látta az ultrahangon, hogy több mint 12 hetes terhes vagyok. Építkeztünk, rohantunk, nem tudtam orvoshoz menni.

Meg volt minden vizsgálat, rendben volt minden. Csak öthetes koromtól elkezdtem hányni, és ez a szülőágyig végig kísért. Semmit nem híztam, hiába szedtem hányás elleni tablettákat is. Fájt mindenem. Gyümölcsökön, zöldségeken éltem.

A kiírt idő február ötödike, aztán 23. Aznap bementünk a kórházba, és onnantól minden másnap be kellett menni. Az orvosnak kevés pénzt adtam, mert az elsőnél csak adtam, és mi lett, úgy voltunk, a másodiknál nem adunk!!!

Ez így ment egy darabig, pontosan március negyedikéig. Aznap vendégek voltak nálunk, és úgy indultunk, hogy reggel magzatvízvizsgálat, ami tiszta volt, aztán főzés, vasárnapi étek, és vendégek estig. Jöttek is, azt hitték, már meg van a baba.

A barátném mondta, elvisz a cukrászdába, vesz nekem sütit. Ott már nem bírtam kiszállni a kocsiból, csak nehezen, mert fájni kezdett a hasam. Aztán hazaérve is csak ültem. Néha fájt egy picit, de gondoltam, jósló fájások.

Este a barátnőmék hazaindultak, és mondták a páromnak, hogy fura az arcom, figyeljen rám. Lefeküdtem, mert valami különös fáradtság volt rajtam. De aztán este hétkor felkeltem, mert gondoltam, megfürdök, ha menni kell a kórházba, tiszta legyek.

Bementem a vécére előbb, és pisiltem. Mikor felálltam, láttam, úszik a vécé a vérben. Megijedtem, kimentem a páromhoz, és mondtam, menni kell. Visszajöttek a barátnőmék a nagyobbik gyerekért, elvitték őt, hogy mi be tudjunk menni a kórházba.

Kilenc óra fele értünk be. Senki nem volt. Megvizsgáltak, és szerencsére az a doki volt ügyeletben, aki végigkísérte a terhességet. Burkot repesztettek, megfürödtem, és előkészítés után mentem a szülőszobára. Tíz óra volt, a párom kint sétált. Az orvos azt mondta, nyugodtan menjen haza, itt ma gyerek nem lesz. Erre a párom annyit mondott: „Doktor úr, az elsőről lemaradtam, a másodikat ki nem hagyom.”

Bekötötték az infúziót, és a doki mondta, hallotta, hogy gond volt az első gyerekkel, maradjak egy kicsit fekve! Aztán fél óra után fel kellett kelnem. Az orvos kiment, de hallottam, mikor mondta: „Ha valami van, hívjatok!”

Nem kellett sok idő. Sétáltam egy keveset, de kértem a szülésznőt, hogy hadd feküdjek le, mert fáradt vagyok! Erre rám ripakodott, hogy ha most lefekszem, reggelig nem lesz gyerek! De én már éreztem előtte, hogy olyan, mintha lezuhant volna a hasam.

Segített nagy kegyesen, és csak azt láttam, szalad a telefonhoz! „Gyere, mert a feje a lába között van!” – hallottam, és pillanatok alatt ott volt a doki. Fogta végig a kezem, segített, és 23.35 perckor megszületett. Ép, egészséges kisfiú. Az orvos megvárta a méhlepényt, amit megnéztünk együtt, és rendbe tett.

Nagyon kellett pisilnem, és szóltam. Erre az orvos: „Ahogy a nagykönyvben le van írva.”

Három napot voltam bent a kórházban, s végig figyelt rám. Aztán, amikor megkaptam a zárójelentést, akkor láttam, hogy általános orvosija megvolt, de szülész-nőgyógyász tanuló. Na, erre mondják, új seprű jól seper! És itt szerencsére jól sepert!

Azóta megnőttek, és lassan nekik lesznek gyerekeik!

Cs. Zs.

Első fiam születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.