igaz történetek szülésről, születésről

1640. nap: Ahogy a húgom átélte

1640. nap: Ahogy a húgom átélte

Már nagyon vártam régen, és nagyon izgultam. Sokat késett a pici, és én mindig azt számolgattam, hogy hátha hétvégén érkezik, és akkor ott tudok lenni, aztán megint eltelt egy hétvége, és izgultam, hogy még ne most.

Aztán kiderült, hogy hétfőn beindítják, és akkor elmentünk a barátommal. Nagyon izgultam, féltettelek mindkettőtöket.

Aztán bevittünk a kórházba, mindenki elég csendes volt, szerintem izgultak. Emlékszem, hogy nagyon nagy volt a hasad. Sok fotót csináltam, ahogy mentünk a kórházba. Az szörnyű volt, amikor bementetek, és nem tudtunk semmit, senki nem tájékoztatott. Ott voltunk körülbelül éjfélig, aztán Papa elkezdett veszekedni, hogy induljunk haza. Nagyon rossz volt, de nem tudtunk maradni.

Kedden este kilencig dolgoztam, és mindig néztem a telómat, hogy mi a helyzet. Még mindig nem született meg… Küldtem SMS-t Ricsinek, hogy szurkolok, de nem akartalak hívni, nem hittem, hogy tudsz ott beszélni. Minden páciensem tudta, hogy mi van, ez járt végig a fejemben. Erről beszélgettünk.

Aztán fél hat körül beszéltem Anyával telón, és mondta, hogy megszületett a baba, nagyon boldog voltam. Anya nagyon furcsán viselkedett, mert akkor toltak ki, és amikor először meglátott, akkor megrémült, és azt hitte, a kicsinek van valami baja. (Azért, mert megnyúlt a feje, és a vákuum vagy nem tudom mi miatt zúzódott az arca.)

Fura dolgokat mondott a telefonban, én meg mondtam neki, hogy nem igaz, hagyja ezeket abba, a gyerek teljesen jól van, nyugodjon meg. Amikor letettem, beszéltem a barátommal, és elkezdtem sírni, nagyon rossz volt.

Ott azon a szörnyű munkahelyen, ahol tudtam, hogy senki nem érti ezt meg, de átjött az egyik orvos, és megölelt, ott sírtunk ketten. Aztán akartam Veled beszélni, de már aznap nem tudtál. Másnap utaztunk hozzátok, és nagyon jó volt látni Titeket, jó volt, hogy be tudtunk menni a szobába, és a gyerek is végig ott volt Veled. Sok fotót csináltam.

És felraktam a Face-re, hogy megszületett, és özönlöttek a gratulációk, és akkor kicsit furának éreztem, hogy én köszönöm meg, de legalább hírül adtuk. Ahogy visszagondolok, sokáig nem tudtam még felfogni, hogy mi történt, sok hónap telt el, amíg tudatosult bennem az új családtag érkezése, és az, hogy anya lettél.

Valahogy olyan felfoghatatlan, és én úgy néztem rád mindig, mint amikor még tízéves voltál, és valahogy nagyon furcsa volt.

Mostanában fogtam csak fel, hogy mi történt, és hogy ez milyen csodálatos. Remélem, még sokszor át fogjuk élni.

N. F.

Anyamese > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.