990. nap: Párbeszéd

Két Világ – kint s bent – a Régi s az Új – az Otthon Háza s a Rendszeré – Szakadék! közt Híd épülni látszik!
Nagy Szellem, ki fogantál Testemben – Születél Lelkemben…
Hajnali egy. Csorog a magzatvizem. Nem keltem fel Andrist, hadd pihenjen; kell még az ereje.
Nézem az órát, három-négy perces kontrakciók, csorgok!
Ülök a kályhánál s vagyok! De hogyan tovább???
EGO, el innen!!!
Háromkor be a kádba. Fél öt: hívom Lucát: még „az elején vagy”!
Várok! Hét: egy kedves SMS! Fél kilenc: hívom őket – Tizenegy: megérkeznek!
Túl sokat már nem látok, csak álmodok!
Álmodom a Múltat, mely a Jövő! Szülök! Szépet – Fiúgyermeket! Ügyesen mozog s én is…
Csak egy-két nyomás, s kinn is van – Andris, szeretlek!
Aztán zuhanás – a Végtelenbe!
Nem emlékszem semmire!!!
Poklok pokla, mikor ébredem: jaj, gyorsan el innen, vérzem!
Kedvemre ölellek Világ – Rohanás ki s kint – nem vesznek észre semmit!
Üres tekintetek, futószalagos gépezet…
Ocsúdás a semmiből is lehet! Átváltozás? Szívekben alkotás!
Eggyé válik kint s bent: újjá épül a Világban a Rend!
Fényt vittünk, Fényt adtunk, mi magunk gazdagodtunk
Azokkal, kik meglátták a Csodát
S elfogadták, hogy szabad a Világ!
B. Sz.