igaz történetek szülésről, születésről

1600. nap: Meglepetésekkel teli tragikomédia (Sári születése)

1600. nap: Meglepetésekkel teli tragikomédia (Sári születése)

Nyolc éve vagyunk együtt, de fél évig külön, aztán újra együtt. Végig vágytunk gyermekre, de nem adatott meg. Anyuék a 25 éves orvossá avatási rendezvényükön találkoznak egy endokrinológussal, beajánlanak hozzá, mert nem lett NEKIK unokájuk. Elmegyek, kedves kis manó, megvizsgál, megmutatja az ultrahangon, hogy miért nem esem teherbe, nagyon látványos PCO, én is látom. Hormonkezelés kell, műtét, vastag a nyálkahártya, menjek egy hét múlva, ha menstruálok, ad beutalót vérvételre. Mellem fáj, piros, tej nem jön belőle, nem érti, a PCO nem jár ezzel, sőt. Hazamegyek, együtt sírunk.

Egy hét múlva magánrendelőbe belépve jelzem, hogy nem menstruálok, de visszajöttem. Rám néz és közli, hogy terhes vagyok. Nem írom le, hogy mire gondolok. De nem ő bolondult meg, hanem majdnem én, amikor látszik a petezsák. Másfél órát bolyongok a Keletinél, azt sem tudom, hol vagyok. Hazamegyek, együtt sírunk.

A terhesség nyűg. Három hónapig hányok. Aztán meg eszem. Folyamatosan. Mindent. Kövér vagyok, tél lesz, 43-as férfi strandpapucs jön csak rá a dagadt lábaimra. Nem szeretem az érzést.

Otthon szeretnék szülni, de az extrán medikalizált családunkban ez elképzelhetetlen. Bababarát kórház, választott szuper szülésznő.

December 12. van, egész nap pörgök. Takarítok, karácsonyi nagybevásárlás, Metro, piac, főzés, kora este még nem várt vendégség, kisgyerekkel, este férj munkahelyén évzáró buli. Táncolni szeretnék, de nem megy, ólom mindkét lábam, végtelen fáradtság vesz erőt rajtam. Nyolcra beszaladunk NST-re, minden rendben, semmi jele a szülésnek. Mindenki azt kérdezgeti, mikor szülök. Mondom ma-holnap-holnapután. Idegesítenek.

Tizenegykor ágyban vagyunk, férj is extrán fáradt, éjszaka dolgozott. Éjfélkor valami fura érzés hasít a derekamba. Majd tíz perc múlva újra. Aztán ötpercenként rendszeresen. Felébresztem. Közli, hogy tud-e valamit segíteni, mert ha nem, akkor alszik tovább. Hagyom. Otthon akarok vajúdni. Eszem, mert bent nem lehet majd. Hosszan zuhanyozok. Leszedem a ruhákat. Feltöltöm a fényképezőgépet. Sziszegek, sokat.

Öt után elmegyünk a videokameráért is. Folyamatosan kettesben, minden piroson átcsorogva, így is szörnyű az út utána a kórházig. Anyu tízpercenként hív, kiabál, szemrehány, haragszik. Felelőtlen vagyok és – felsorolja az összes lehetséges komplikációt.

Beérünk, megvizsgál az ügyeletes dromedár doktornő. Utálja, hogy bementünk. A szülésznő kérésemre vizsgál később meg. Az osztályos orvos váltás után kérésem ellenére vizsgál meg. Egy kollégája a fogadott orvosom kérésére vizsgál meg. Azon gondolkodom, hogy kellene még egy takarítónő, mert ő még nem vizsgált meg…

A borotválást otthon megoldottam. A beöntést utálom, vérzik tőle az alfelem. Szülőszoba elfoglalva. Hallom, ahogy a szülésznő hívja az orvost és mondja neki, hogy túl nagy ez a baba. Azt is hallom, ahogy kapja a választ: „Takaros asszonyka, meg tudja szülni”.

Burkot repesztenek. Fáj. Már órák óta. Ugyanúgy. Járkálni akarok és táncolni és egyedül szenvedni. Feküdnöm kell a hátamon és mindig van ott valaki. EDA-t kérek és kapok, harmadjára nem mellé szúrnak, férj elájul. Fogadott orvos megérkezik, férj hány. Hangosan. Melege van, ezért alsónadrágra és pólóra vetkőzik. Óvszerek szexelnek a gatyáján. Botrány. Nem menne mindenki a büdös francba, ki innen?!?!?!? Anyuék is megérkeznek. Beül mellém a székre. Minden fájásnál elmondja, hogy nem fáj ez ennyire. Kizavarom.

Este hat óra. Kitolási szak, azt mondják, én nem érzem. Lábam a nyakamban, gátmetszés reccsenése örökre az elmémbe sül. Doki a hasamba könyököl, kint van. Sára Anna. Együtt sírunk. Anyut megkérem, hogy vizsgálja meg. Egészséges, hurrá! Szüleim negyedjére köszönik meg az orvosnak az unokát.

Harminchat öltést kapok méhszájtól fenékig. Három hétig úszógumin ülök. Tejem rengeteg, de Sári nem szopik. Folyamatosan sír. Én is. Sárga. Anyu hív, szemrehány, valamit nem jól csinálok, Sári nem hízik, aztán nem hízik eleget. Cumit kap és cumisüveget. Fejek kilenc hónapig.

Éveknek kellett eltelnie, hogy Anyukája legyek. Soha nem kapjuk vissza az elrontott éveket. Nehezen találtunk egymásra, de ma már az életemet adnám érte. Kiemelkedően érzékeny, okos kislány.

Szeretem.

T. Zs.

Borika > > >
Összefoglaló > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.