igaz történetek szülésről, születésről

1354. nap: Tüsszentés, avagy minden értünk van (Merse születése)

1354. nap: Tüsszentés, avagy minden értünk van (Merse születése)

Nyolcadik hónap vége közeledett, s egyszer csak bedőlt minden. Emberem tüsszentett egy olyat, hogy a földön maradt. Mozdulni sem bírt. Majd pár nap múlva megműtötték gerincsérvvel. Húzkodtam be a kis – szerinte nagy – fiamat a kórházba. Hamar látszik, hogy ez hosszú történet lesz, erre kell berendezkednünk. Két hét alatt vezetek 2000 km-t pocakkal. Összepakolom az otthonunkat, beköltözünk a kórház városába. Ez már a kilencedik hónap eleje, szó sincs fészekrakósdiról. Ez pánik. Embert kiengedik, ágytálazás, etetés, Berzsián pedig dühös, hogy legkedvesebb játszótársához jóformán hozzá sem érhet. Éjjelente üvölt, masszívan, másfél órát. Napközben elmondja, hogy addig csinálja, amíg haza nem megyünk. Ember visszakerül a kórházba, valamit elronthattak. Választott szülésznő viccelődik, hogy majd szüléskor átgurítják hozzám. Haha. Próbálok valakit találni magam mellé, de húgom 600 km-re két kicsivel otthon, bátrabb barátnő épp hegyet fog mászni, hat hónapos barátnő nem mer bejönni, nehogy elinduljon neki is a szülés(?). Nagyon egyedül érzem magam.

Aztán hétfőn megerőszakoltak. Teljesen zárt méhszájnál vizet akartak nézni. Húgom előre szólt, hogy ezt semmiképp se hagyjam, neki ettől indult be a szülés. De ha nem szólnak előre, hogy mi készül? Kínomban úgy éreztem, hogy felmásztam a kiterítős ágyról a falra. A dolog után az orrom előtt húzza át az orvos a kiszámolt időpontot, majd ráírja, hogy 38. helyett 40. hét. Innentől tessék naponta CTG-re jönni. Kitámolygok a kórházból, és leülök egy fa alá sírni.

Másnap apámmal megyek, férfiember kell a lefizetéshez, nekem nem megy, és hátha akkor emberszámba vesznek. Meghallgathatjuk a kiselőadást, hogy nem tudni, mikor akar lepottyanni az alma a fáról, nem szólunk bele a természet dolgába, trallala, nem a pénzért csináljuk, hát mit is gondoltunk mi. És persze, hogy megpróbálhatok szülni császár után.

Szerdán ismét egyedül megyek, ekkor szülésznő: ha eddig nem szültem meg, akkor úgy látszik, én nem is tudok szülni. Tessék? Aznap kapok egy dúlaajánlást, bár hogy is reménykedhetnék abban, hogy bárki azonnal átszervezi minden programját miattam?

Csütörtökön kitalálják, hogy akkor eljött az idő, be kell feküdnöm azonnal, ha nem akarom, hogy meghaljon a baba… majd amikor elismétlem ezt a mondatukat, hát nekik a legrosszabbra kell számítani. Legkésőbb hétfőn felvágnak, ugye, nem gondoltam komolyan, hogy császár után alternatívkodhatok. Mindezt úgy, hogy minden rendben, a nekik fontos számokat jól produkálom, nincs mibe belekötni. Aláírom a saját felelősséges papírt, és vissza se nézek, el innen, minél messzebb.

Lógok a levegőben. Délután kapok kis reménysugarat. Zs. dúla megpróbál velem lenni. És hívjam fel U. dokit, hogy mit mond. Azt, hogy senki nincs, aki elvállalhatna, de kéretőzzek be I. kórházba, hátha befogadnak ügyeletesen. (Császár miatt nem jöhetett szóba az otthonszülés.)

Befogadtak. Elvégezték ők is újra az összes vizsgálatot. Adnak még egy hetet. Juhéé!

Vasárnap Zs. dúla megerősítette, hogy igen, ott lesz velem, pedig nyolc hónapos a babája (emelem kalapom), és beszéltünk arról, hogy hogy szeretnék szülni. Biztonságban éreztem magam, magunkat. Aznap éjjel el is folyt a víz. Előző is így kezdődött, gondoltam, alszom reggelig. Inkább toltam a falat. Újra. Azt hiszem, faltoló típusú szülő vagyok.

Hatkor már a kórházban voltunk, pedig el is keveredtünk. De sem az út, sem a kórházba kerülés nem lassított le. Bedobtam a gyeplőt, és hagytam magam sodródni. Szétrúgtam az ágyat, és kiabáltam. Csak nők voltak körülöttem. Egyébként mit keresnek a férfiak a szülésnél?

csokaMerse nagyon gyorsan megszületett. Pedig közben tartottam attól, hogy nem lesz erőm, hisz nem aludtam semmit az éjjel. Igen, és attól is, hogy büdös vagyok, erre emlékszem. De. Képes. Vagyok. Szülni.

Kis macskanyávogás, aztán összekucorodott rajtam, és béke volt. Nagyon hiányzott, amikor elvitték. Ez új érzés volt, a császáros bátyjával másféle ürességet éreztem. A következő hetek, hónapok hozták el végre, hogy a szülni tudás örömében elsírhattam a császár okozta könnyeimet.

Úgy lett, hogy Merse pont aznap reggel született, amikor felvágtak volna. És minden nap költöztünk, amíg kórházban voltunk.

Cs. Zs.

Merse születése dúlaszemmel > > >
Berzsián > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.