1245. nap: A testem mindent tud

Egyetemista lányként indult útnak az első gyerekünk, párom akkor még Helsinki-Berlin vagy Budapest-Berlin között járt hozzám. Szülés előtt egy hónappal érkeztem Budapestre, érezvén, hogy a testem mindent tud, ami ránk vár.

Amikor a szülőorvosom meg akarta nézni kissé az „időpont” előtt a magzatvizet, nem egyeztem bele, és ekkor kitett, mondván, akkor nála nem szülhetek. Ekkor sírva menekültem Ágihoz – akiről nem tudtam még, mily sok nekünk való bölcsességet rejt magában.

Tíz napunk volt, mialatt Ágival meditáltunk, terveztünk, könyveket kaptunk. A szülés viszont egyszerre indult be egy szegedi anyukával, és emiatt neki volt „joga” Ágihoz.

Nekem Ági egy kórházat javasolt, ahol bemenetel után két és fél óra múlva egy holdszéken megérkezett a fiúnk – „természetesen” burokrepesztéssel és gátmetszéssel, amelyek ellen mindkét esetben hiába tiltakoztam.

A szoptatást sem mutatták meg, harmadik nap majd szétpattantak a melleim, addig a fiunk tőlem nem szopott. Aztán kijövet Ági megint ránk nézett, és én már „tudtam”, miket kell olvasnom, mi után kell keresnem.

D. J.

Második gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)
• 1111. nap: Az ember teste végzi a dolgát (Zente születése)
• 1134. nap: Lackó – a futamgyőztes, avagy kórházban is lehet háborítatlanul…
• 1211. nap: Mint erdei vad/Nem e világi létben lebegve (Gergőnk születése)
• 1815. nap: „Egy szülés felérhet több év pszichoterápiával” (Karsa születése)