igaz történetek szülésről, születésről

1214. nap: Alig várom, hogy újra szülhessek

1214. nap: Alig várom, hogy újra szülhessek

Kedves Ági!

D. baba már elmúlt három hónapos, és ez idáig nem tudtam leírni a születése történetét egyszerűen azért, mert úgy érzem, nem találok rá szavakat. Olyan szépen és annyira természetesen zajlott az egész, mintha valami mesében lettünk volna.

Tizedikére voltam kiírva, 14-én volt Z. negyvenedik születésnapja, amire nem készült, mert úgy gondoltunk, hogy szülni fogunk vagy babázni. Én titokban mégis hívtam meglepetésvendégeket… Izgalmas volt, szülünk vagy bulizunk? Buliztunk, kerti partiztunk, nagyon jól sikerült a meglepetés, Z. igazán boldog volt, és persze én is. Jól sikerült minden, gondoltam, most már szülhetünk…

Éjjel kipihentük a nagy nap fáradalmait, és reggel éreztem, hogy szivárog a vizem. Ekkor öt nappal voltam túl a kiírt időponton, és a midwife javasolta, hogy indítsák be a szülést, de én ettől teljesen elhatároltam magam. Este megettem egy egész ananászt, ahogyan javasoltad.

Éreztem a húzódásokat, de ezek még nagyon gyengék voltak, gondoltam, hogy ez még eltarthat akár napokig is. Hiszen L-lel annak idején szerda este kezdődtek, és péntek délben született meg. Igyekeztem nem beleélni magam abba, hogy szülök. Lefeküdtem aludni.

Egyszer nagyon erős fájásokra ébredtem, Z. karját kezdtem markolászni. Fekve kibírhatatlan volt, ezért felkeltem. Két fájás között még L-t egyszer megpisiltettem, majd ő visszaaludt. Nem néztem, hány óra van, sem a húzódások gyakoriságát, mert még mindig nem akartam beleélni magam. Utólag Z. telefonjában tárolt hívásokból következtettünk, hogy éjfél és egy óra között keltem fel.

A fürdőszobába mentem, a vécéöblítő-tartályra támaszkodva vártam a húzódásokat, amik nagyon erőteljesek voltak. Z-nek nem szóltam, mert még mindig nem akartam beleélni magam… Két órakor kelt fel, kijött utánam. Kérdezte, hogy telefonáljon-e. Mondtam, még ne, majd „amikor már nem leszek magamnál a fájdalomtól”.

De a következő már olyan erőteljes volt és olyan hirtelen jött, hogy Z. nem kérdezett semmit, csak vette a telefont és hívta a bábákat. Két óra negyven perckor érkeztek ketten. Akkor már alig bírtam bemenni a fürdőszobából a nappaliba, ami be volt rendezve már két hete szülőszobának. Ott volt a szülőmedence felfújva, két csomag bekészítve, amit én állítottam össze a Ti listátok alapján és egy másik, amit a kórházból kaptam.

Z. elkezdte teleengedni vízzel. Alig vártam, hogy belemehessek. Álltam végig, támaszkodtam a medence oldalába, és a föld irányába nagy csípőköröket tettem, amikor jöttek a húzódások. Nagyon erősek voltak. Csak így bírtam elviselni, semmi más póz eszembe sem jutott. Arra vártam, hogy belemehessek a vízbe. Amikor jött a húzódás, Z. nyomta a keresztcsontomra a kezét, ez nagyon jólesett.

Én nem láttam, mi történik körülöttem, Z-től tudom, hogy a midwife egész idő alatt figyelt engem, és grafikonokat rajzolt. A folyosónk pedig úgy nézett ki, mint egy kórház, mindenféle berendezésekkel.

Én nem kértem semmit, de kérhettem volna fájdalomcsillapítót. Nem éltem vele. Zene szólt közben, sok vizet ittam, nem volt rajtam semmi. A midwife biztatott, hogy már együtt fogunk ebédelni, aztán, hogy már reggelizni is együtt fogunk… Látta, hol tartok, nem vizsgálgatott, csak amikor megérkezett, akkor hat centire voltam kitágulva.

Már jöttek a tolófájások, de a medencében még nem volt elegendő víz. Amikor végre lett annyi víz, hogy beleülhettem, ott kicsit kifújtam magam, a meleg víz hatására még mosolyogtam is, nagyon kellemes érzés volt. És a következő pillanatban már jött is a baba. 4 óra 44 perckor.

Amikor kiemelte a midwife a vízből, nem is sírt, csak pislogott, nézegetett, az ölemben tartottam, és nem vettem észre, hogy nem kislány, hanem kisfiú! Végtelenül nyugodt és békés újszülött volt, és most is az, nyugodt, türelmes kisbaba.

Ma fordult először hátról hasra, most már mindkét irányba forog. Kezdődik a fogzás. Nagyon tündér kisbaba.

Végtelenül boldog vagyok, a gyerekek nagyon szeretik egymást, L. puszilgatja, szeretgeti, beszélget neki, a kicsi pedig mosolyog neki, sőt már kacag is.

Így kerek a mese:

L-t szülni addigi életem legszebb élménye volt. D-t szülni eddigi életem legszebb élménye volt. Alig várom, hogy újra szülhessek.

A szülésben rengeteg szép dolog van. Szép a megelőző néhány hét, a készülődés, az utolsó napok.

Öröm volt itt felkészülni rá, mert nem kellett titkolózni, magyarázkodni senkinek. Természetes volt, hogy itthon akarok szülni, ebben mindenki szívesen támogatott.

A kórházból kaptam egy otthonszüléscsomagot és egy szülőmedencét, nem került semmibe. Gyönyörűen berendeztük a nappalit hozzá. Nyár volt, meleg volt nagyon, itt volt anyukám, aki rengeteget segített. Ő rendezte a háztartást az utolsó napokban, ő aludt L-lel, míg én vajúdtam és szültem.

Z. úgy volt ott, mintha ő is szülne. Nem mellettem volt, hanem benne volt ő is a dologban. A bábák csodálták a felkészültségünket és az együttműködésünket. Minden fájás után biztattak, hogy nagyon ügyes vagyok, csak így tovább. Ez rengeteg erőt adott nekem!

A baba kibújása a legszebb érzés, ezt vártam nagyon, mert emlékeztem, hogy csodálatos volt akkor is, amikor L. született. Magamhoz ölelni azt a csöpp (négykilós) babát, a legnagyobb bizalom, amiben ember részesülhet egy angyali lénytől, aki most érkezett, és rám bízta magát.

A bába megmutatta nekem a méhlepényt, részletesen magyarázta a részeit, melyik milyen szerepet töltött be a pocakomban, a kisbaba táplálásában. Gyönyörű volt és hatalmas, nem is gondoltam korábban, hogy ilyen nagy.

Szülés után elájultam, amire számítottam is, így volt ez L. születése után. Z. a karjában vitt be a hálószobába, ahol várt a frissen vetett ágy engem és a kisbabámat.

Alig várom, hogy újra szülhessekA gyermekágy időszaka életem legemlékezetesebb és legmelegebb, szeretettelibb élménye. Mert a legnagyobb kényelemben volt részem. Ezt az érti, aki otthon szült és otthon töltötte a gyermekágy időszakát. Egy hétig csak hálóruhában voltam, Z. kézen foga kísért még két napig a mosdóba, anyukám főzött finomakat és rendezte L-t. És nem utolsó, hogy Z-vel rendbe rakták a nappalit, mosták a véres lepedőket, ágyneműket.

Az otthonszülés után nagyobb munka jut a családtagoknak, mintha kórházban szültem volna, és nagyobb kényelem jut az anyukának és a babának!

A gyermekágy első napjaiban a baba illata, az anyatej illata és a gyermekágyi folyás illata különleges hangulatot varázsol a szobába, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Imádom ezt az illatot!

A szülés számomra így kerek, ezekkel az élményekkel együtt.

Puszillak, Ági!

B. Sz.

Első gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.