igaz történetek szülésről, születésről

1213. nap: „Ésszerű keretek között”

1213. nap: „Ésszerű keretek között”

Első kisfiam érkezésére tudatosan készültünk a párommal, s végig a várandósság alatt terveztük, hogyan érkezzen meg hozzánk. Otthonszülést terveztünk.

A szülés közeledtét a nyákdugó távozása jelezte, amelyhez kevés magzatvízszivárgás is társult. Ettől kezdve azonban még három nap telt el, mire megérkezett hozzánk L.

Szerda este kezdődtek az összehúzódások, amelyek ötpercenként jelentkeztek, s mi szóltunk a segítőinknek, ideje útnak indulni. Tél volt, hideg és nagy hó… Reggel öt órakor hallottuk, ahogy ropog a hó a házunk elé érkező autó kerekei alatt.

Az éjszaka nagy részét a fürdőkádban, forró vízben töltöttem, ami nagyon jólesett, enyhítette a fájásaimat. A kiérkező bába megvizsgált, és megállapította, hogy a méhszáj még nagyon zárt, épp hogy csak elkezdett kinyílni. Tanácsolta, hogy aludjak, pihenjem ki magam. Én nagyon csalódott voltam, hiszen nagyon fájtak az összehúzódások, és azt gondoltam, hamarosan megszületik a kisbabám. Egy üveg ötputtonyos Tokaji Aszú elfogyasztása után mély álomba zuhantam.

Másnap ágyban maradtam, s próbáltam úrrá lenni csalódottságomon. A férjem relaxációs felvétellel nyugtatott, igyekeztünk indulásra buzdítani a Kicsit és tágulásra motiválni a még zárt kaput.

Éjjel újra sokat voltunk ébren, kádban, vízben, néha az ágyban. Z. biztatott, hogy az ágyban jobb lesz, ott tudok pihenni. Zenét hallgattunk, próbáltam ellazulni. A fájások nagyon erősek voltak, kiabáltam, muskotályzsálya-olajat szagoltam, Z. forró vizes borogatást tett a hasamra.

Hajnalban elaludtam, reggel kilenc órakor arra ébredtem, hogy egy nagy pukkanás kíséretében nagy adag magzatvíz zúdul ki a hüvelyemből. A víz sötét piros volt. Közben erős székelési ingert éreztem, s a szervezetem már ürített is, utat engedve a bébinek.

Újra hívtuk a bábát, akinek ezúttal is kb. öt órára lett volna szüksége, hogy megérkezzen hozzánk. Ezért döntöttünk úgy, hogy mentőt hívunk, és a klinikán folytatjuk. Gyorsan dobáltuk össze a csomagot, amit előre nem tettem meg… A nagy kapkodásban a párom akkorát esett, ahogy majd’ eltörte a lábát.

A klinikára szirénázó mentőautóval érkeztünk, ami belülről egyáltalán nem volt olyan ijesztő, mint kívülről. Érkezésünkkor a vizsgáló orvos azt mondta, 10-15 perc, és meglesz a baba. A vajúdás azonban lelassult, még kb. két óra telt el, mire megszületett a kisfiunk.

Három férfi orvos vizsgált folyamatosan. Hozták nekem a labdát, a szülőszéket, de újra vízbe kívánkoztam. Megengedték a kádat, s ott újra el tudtam kissé lazulni. Beszélni már nem volt erőm, a szememmel mutattam a páromnak, ha melegem volt, hogy nyisson nekem ablakot, adjon vizet stb. Az orvosok a hüvelyi vizsgálatok során azt állapították meg, hogy a baba feje nincs a szülőcsatornába beékelődve, el van fordulva, s ha ez nem változik, akkor nem fogom tudni megszülni.

Azt akartam, hogy várjunk még. Vártunk.

Amikor elérkezett a kitolás, kiszállítottak a vízből, mondván „Ésszerű keretek között maradjunk.” Innen el kellett sétálnom a kb. 10-15 méterre lévő szülőszobára. Útközben többször leguggoltam, mert nyomnom kellett. Valahogy felkerültem a szülőágyra, s néhány nyomás után kibujt a kisfiunk fejecskéje. Tolás közben erősen markoltam az orvos karját, aki kérte, hogy inkább a fém kapaszkodót fogjam, mire én válaszoltam neki, hogy emberi húst akarok fogni. Másik oldalon a Z. karját szorítottam.

A folyamatot oxitocinnal és gátmetszéssel akarták gyorsítani. Folyamatosan emlékeztettük a szülésznőt és a három orvost a megérkezésünkkori kérésünkre, hogy gátvédelemmel és természetes úton kívánom világra hozni a kisbabámat.

13.07-kor megszületett L. 4200 grammal, amennyire egy klinikán lehet, békés körülmények között. Z. nem adta ki a kezéből, ő mérte meg, fürdetni nem engedtük. A táskánkból kilógott a pólya, amire rácsodálkozott az orvos, hogy mit akarunk a szülőszobában a pólyával, mire Z. válaszolta, azonnal indulunk haza szülés után. Ezt persze nem engedték.

Amit viszont elértünk, hogy nem írtam alá azt a papírt, hogy milyen esetleges beavatkozásokba egyezem bele komplikáció esetén, illetve nem adtuk ki a kezünkből a babát, nem kapott injekciót, mellettem feküdt az ágyban, nem öltöztettük fel, és másnap reggel hazamentünk.

Z. este 11 óráig bent volt velünk, akkor ment haza, és reggel jött vissza értünk. Egész éjjel néztük egymást L-lel, gyönyörködtem az én kicsi tündér babámban. Nem bírtam aludni.

Új élet született hozzánk, megváltozott minden, új értelmet nyert az életem.

B. Sz.

Második gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.