igaz történetek szülésről, születésről

1108. nap: A második – A kórházi protokoll megint nyert

1108. nap: A második – A kórházi protokoll megint nyert

Kisfiam kilenc hónapos volt, amikor újra teherbe estem. A babavárás problémamentes volt, a végére azért nagyon kimerültem, hisz volt egy totyogóm, aki folyamatos mozgásban tartott!

Szilveszter környékére voltam kiírva, de sejtettem, hogy nem fogjuk megúszni a karácsonyi gyermekáldást. Így is lett. A legnagyobb félelmem az volt, hogy kisfiunk hol lesz, hogy fogjuk „lepasszolni”, mert a második majd biztos, mint a gyorsvonat.

De úgy látszik, a gyerekekről mindig gondoskodnak! Huszonhatodikán reggel elkezdett szivárogni a magzatvizem, mivel az első babánál burkot repesztettek, a Google-t hívtuk segítségül, és tanakodtunk a férjemmel, hogy akkor ez most mi is…

Tizenegykor betoppantak a vendégek, szüleim, nővérem és külföldi férje, akit akkor ismertünk meg, mert eddig külföldön éltek: „Örülök, hogy megismerhetlek, akkor most viszlát, mi szülünk!” – felkiáltással indultunk is a kórházba. Természetesen ők lettek a keresztszülők, és azóta is jókat kuncogunk az arckifejezésén!

Kórházban sehol senki, szimpatikus doktornő finoman megvizsgált és megállapította, hogy ez valóban magzatvíz, akkor rendezkedjek is be a szülőszobába, és hát akkor majd hívják a dokit, mert ugye fájások nincsenek és oxitocin meg stb. Húha, álljon meg a menet, én nem szeretnék oxitocint, második gyerek, elsőnél sem volt gond, mostmivan?? Oké, várhatunk egy kicsit, de öt óra elteltével (ezt nem tudom, honnan vették, de akkor elhittem) meg KELL indítani a szülést, mert veszélyeztetem a baba egészségét! Vártunk, sétáltam, és próbáltam parancsra fájni. Nem ment. Négykor közölték, hogy ők hívták az orvost. Kösz.

Orvos jött, ja, újat választottam, az előző annyira személytelen volt. Új orvos kedves, emlékszik rád, viszont, ha karácsonykor akarsz szülni, akkor keményen ráköt az oxitocinra akkor, amikor ő ráér. Na, hát ahogy azt kell, kettő perc alatt maxon kezdtem fájni, minden átmenet nélkül. Ez ment úgy két órán át, és hát ez a fránya test, amelyik még nem állt készen, csak nem akart tágulni. „Második gyereket meg kéne tudni szülni” – vetette oda a kedves szülésznő.

1108. nap: A második – A kórházi protokoll megint nyert

Két óra után már nagyon kezdett fogyni a cérnám, a fejemben komolyan megfordult, hogy császár, császár, csak vegyék ki, valami történjen! A doki folyamatosan vizsgált, még mindig csak két-három ujj, majd „átfordul” a méhszáj, és akkor már gyorsan megy. Szörnyű volt, ahogy fájattak, és próbálták megtörni a testem, mindenki türelmetlen volt, én meg totál csődnek éreztem magam!

Aztán három óra után sikerült rávenni azt a méhszájat, hogy csinálja, amit a doktor úr szeretne. Még tolófájás nem volt, a doki azt mondta, próbálhatok egyet tolni. Arra válaszul jött az első tolófájás, amire én toltam is. Ja, a szülésznő még nem volt kész… Én akkor is tolok, úgy éreztem, hogy most vagy soha! Így E-vel teljes összhangban egy elementáris üvöltéssel kint is volt. Ennyi.

A kisasszonynak ma sem lehet megmondani, hogy mikor mit csináljon! Viszont nekem volt egy jó rossz szülésélményem, amit jó mélyen még aznap eltemettem magamban…

K. Z.

Első gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.