650. nap: Ez kórházban normális (Nelli)
Nelli császármetszéssel született, ami engem nagyon megviselt. Utólag több minden is eszembe jutott okként. Ami biztos, hogy nagyon készültem lelkileg a szülésre, bár emlékszem, hogy többször is álmodtam azt, hogy szülök, de sosem tudtam álmomban megszülni.
Nelli születésének időpontját hivatalosan (a terhes tanácsadáson) december közepére tűzték ki. Ehhez képest az első fájások tíz nappal később, délben jelentkeztek.
Karácsony után még semmi jelét nem éreztem szülésnek, de megbeszéltük Ágival, hogy felköltözünk Budapestre a biztonság kedvéért. Az akkor még létező születésházban kaptunk helyet. Huszonkilencedikén délelőtt úgy döntöttünk, hogy elindulunk a belvárosba sétálgatni. Így is lett, majd éppen délben éreztem az első fájást. Lehet, hogy nagy hiba volt, de nem ültünk buszra, hanem elindultunk a születésházba gyalog. Legalább egy órát sétáltunk, mire visszaértünk.
Aztán utólag már tudom, hogy csak telt-múlt az idő és én csak vajúdgattam. Voltak fájások, de nem rendszereződtek. Egyre kimerültebb lettem, és csak nem tágultam. Így telt el az éjszaka és a reggel is, amikor már Ági sejtette, hogy valami nincs rendben. Ezért dél körül burkot repesztett, és kiderült, hogy Nelli belekakilt a magzatvízbe. Kórházba kellett mennünk. Nagyon elkeseredtem és iszonyúan féltem is.
Az M. Kórházba mentünk, gondolom, az volt legközelebb. Nem mondtuk meg, hogy intézményen kívüli szüléssel próbálkoztunk. Megvizsgáltak, és közölték „nagy meglepetésemre”, hogy már órák óta vajúdok. Ezután lefektettek egy ágyra, CTG-t tettek a hasamra, és fél órán belül közölték, hogy nem jók a baba szívhangjai, és császármetszésre készüljek. Mire a férjemet beengedték a szülőszobába, engem már a műtétre készítettek fel.
Szerencsére minden jól sikerült: a gerincvelői érzéstelenítés is, maga a műtét is, Nelli is egészségesen született. De én, mivel nagyon bizalmatlan vagyok az orvosokkal szemben, nem tudtam feltétel nélkül örülni a császármetszésnek. A zárójelentésben az volt okként feltüntetve a romló magzati szívhangokon kívül, hogy nagy volt a baba és téraránytalanság volt a medencém mérete és a baba mérete között. Ez biztos nem volt igaz. Nelli 3550 grammal született, a két kistestvére szintén 3,5 kg-ot nyomtak megszületésükkor.
A szülés után a szokásos rutin zajlott: 14.30-kor született meg Nelli, de aznap már nem láthattam (csak közvetlen megszületése után tették az arcom mellé). Másnap reggel megkaptam szoptatásra. Még infúzióval a karomban kezdtem el a szoptatást. Semmi gond nem volt, mint egy kiéheztetett kis tigris, úgy elkezdett szopni. Azt hiszem, 24 óráig volt rajtam az infúzió, aztán átkönyörögtem magam a baba-mama szobába. Ott sem lehetett velem Nelli egész éjszakára, de már sokat együtt lehettünk.
Egyszer kihoztak nekem egy kisfiút Nelli helyett, de gondolom, ez kórházban normális. Koncentráljon a kismama is valamire, ha biztosan a saját gyerekét akarja hazavinni.
Aztán véletlenül megtudtam, hogy Nelli antibiotikumot kap a zavaros magzatvíz miatt. Ezt elfelejtették közölni velem, valószínűleg úgy gondolták, ez nem fontos.
Szerencsére hét nap múlva haza engedtek bennünket. Nelli egyébként 18 hónapos koráig szopott.
S. N. I.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1747. nap: Interjú a várandósságról
- 1793. nap: „Gyönyörű kisfiad van, Beám” (Ádám)
- 443. nap: Az első (Nem tudtam, mi vár rám)
- 595. nap: Tiramisu (Kistesó születése)
- 1575. nap: Nincs B terv (várandósság és Martin Babusz születésének története)
