igaz történetek szülésről, születésről

1067. nap: A magzatvíz illata (a második)

Megjelent: 2013. szept. 6.

Szülés előtt két éjszaka három-három órát vajúdtam. Nem volt erős intenzitású, csak amolyan figyelmeztető, hogy nemsokára megérkezik a baba. Persze, örültem is neki, mert úgy gondoltam, szépen beosztom a nagy munkát, nem hagyok mindent egy napra.

Csütörtökön már a kiírt időpont után nyolc nappal voltunk. Délelőtt Andrással játszótérre mentünk, ekkor még semmi jel nem utalt arra, hogy este már kibővül a család. Délután, amikor közösen vásároltunk, időnként bele-belekapaszkodtam a bevásárlókocsiba. Este szóltam B-nek, hogy talán ma már elvihetné az apósom éjszakára Andrást. Este fél kilenckor elmentek, onnantól kezdve szabad utat engedtem az eseményeknek.

Előbb lemértem, hogy milyen sűrűn jönnek a sodrások (ötpercenként), majd felhívtam a szülésszámot. Szóltam, hogy valami elkezdődött, és előbb-utóbb szükség lesz segítőkre, de még ne jöjjenek, hiszen csak most indult be a vajúdás. Éppen útban voltak Kecskemétről Budapest felé, Ági mondta, hívjam fel egy óra múlva, hogy mi a helyzet.

Tíz órakor újra telefonáltam a fürdőkádból, és mondtam, hogy talán már jöhetnének. Bizonytalan voltam magamban, mert arra gondoltam, ha az események az első szülésemhez hasonlóan zajlanak, akkor a babának csak reggelre kellene megérkeznie, ezért nem is akartam idejekorán ideugrasztani őket.

De mint később kiderült, helyesen döntöttem. Fél 11 körül érkeztek meg. Én a szobában ültem a nagy labdán, fejem fölött kapaszkodtam a nyújtóhintába. Addigra már nem sok mindent láttam. A szobában félhomály volt, a szemem félig vagy teljesen becsukva, és csorogtak a könnyeim, B. a hátamat masszírozta.

Ágiék gyorsan átöltöztek, B. keresett valami váltóruhát nekik. Elkezdték hordani a muskotályzsályás borogatást. Egyik pillanatban még azt mondogattam, hogy erősebben tartsák a hasamon a borogatást, a következő pillanatban már le is dobtam magamról, és akkor kezdődött el a kitolás.

Elemi erővel loccsant ki a magzatvíz, a padló korcsolyapályává alakult. Csúszott a lábam, csúszott a fenekem alatt a labda. Már csak a kezemmel tartottam magamat a hintába kapaszkodva. Mondtam, hogy hozzanak egy széket. Kétoldalt egy-egy széken ült B. és Ági, én pedig kettejük combján, másik Ági a baba fogadását várta. Én folyamatosan kérdezgettem, hogy most meg mit csináljak. Végül elég hamar világra jött a baba, mint egy kis ágyúgolyó, úgy jött le közénk.

Ezután következett a méhlepény. Bevallom, semmi kedvem nem volt megszülni, gondoltam, valahogy úgyis csak kijön. Nem volt erőm feltápászkodni, pedig tudtam, hogy ha guggolnék, biztosan kicsúszna. Feltérdeltem, Ági közben fogta alulról a hasamat, így sikerült kinyomnom magamból.

A szobát magzatvíz illata töltötte be, ami több napig is érezhető volt, Babácska egy héten át viselte ezt az illatot.

B. P.

Első gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >
Negyedik gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.