igaz történetek szülésről, születésről

1220. nap: Kicsi szemünk fénye! (Ferkó szerint)

Megjelent: 2014. febr. 6.

Három napja és egy pár órája születtél meg, Apa is leírja, hogy emlékszik a megszületésedre. Anyukád nagyon szép volt, amikor szült Téged, még most is könnybe lábad a szemem, amikor visszagondolok a hangokra és az arcára, ahogy szép fegyelmezetten, kipirosodva vette ütemesen a levegőt. Remélem, sosem felejtem el az akkori arcát!

Több mint egy hete már úgy vártunk, hogy minden este és minden reggel fel voltunk rá készülve, hogy elkezdesz kifelé bújni. Már harmadik napja voltak apró jelek, amik arra utaltak, hogy akármelyik percben megérkezhetsz közénk a sötétből a fények világába. Nagyon érdekes érzés volt ez a várakozás. Nagyon sokat beszélgettünk ebben a három napban Anyukával. A megismerkedésünkről, azokról a pillanatokról, amikor kiderült, hogy vagy nekünk, és azokról, amelyek előttünk állnak majd Veled. Azután egyszer csak hajnali fél egykor felébresztett Anyuka, és tudtuk, hogy érkezel.

Itthon vártunk a kis lakásunkban, és már minden alaposan elő volt készítve, hogy könnyedén meg is születhess itthon. Budapestről érkezett két bába, akik segítettek Anyukának a szülésben és a szomszédból Anyukának egy barátnője, Kata-doula. Mindenki ügyesen, időben érkezett, de nem sok dolguk volt, mert Anyuka is és te is nagyon pontosan tudtátok, hogy mit kell csinálni. Anyuka szorította az én kezemet, és időről időre jajdult egyet, mert elég fájdalmas, amikor egy kisbabának utat kell csinálni. Te pedig kereseted az utadat, ügyesen forgolódtál és dugtad ki a kis fejedet. Először a bábák látták meg a hajadat.

Amikor hajnal kettőkor hívtuk a bábákat, hogy induljanak el Budapestről, Apuka már érezte, hogy a reggeli napsugárral együtt fogsz megszületni. Gyors fejszámolást végeztem, hogy ilyenkor decemberben már hét körül világosodik, a bábáknak legalább négy óra kell, amíg összeszedik magukat és ideérnek olyan messziről, tehát nincs más hátra, muszáj felhívjuk őket, nehogy túl későn érjenek ide. Közben az idő is telt, Anyukának már egészen rendszeresen, hat-hét percenként volt egy-egy méhösszehúzódása, ami Neked készítette elő az utat. Végül pontosan fél háromkor hívtuk fel a bábákat, hogy induljanak azonnal.

Szerencsére ideértek. Addigra már Anyuka gyönyörűen előkészítette Neked az utat. Teljesen kitágult, és átadta magát valami hatalmas, megfoghatatlan erőnek, ami már magától vitte-vitte előre a megkezdett úton. Meg-megszorította a kezemet, egyszer még bele is harapott a nyakamba…, aztán pontosan reggeli 7.58 perckor egyszer csak megérkeztél.

Nagyon kis furcsa voltál először, vastag fehér bevonat borított, ami védte a kis bőrödet és segített abban, hogy ügyesen kicsusszanjál. Hosszú, sötét hajacskád volt, meglepően hosszú. Sötét volt a szobában, bár odakint már felsütött a nap, de a szoba redőnyei le voltak engedve. Szóval sötét volt, és fehéren világított a hosszú köldökzsinór, amivel még mindig Anyukához voltál kötözve. És végre felsírtál. Egy kis idő múlva elvágtam a köldökzsinórt, és innentől kezdve önálló kis emberként itt vagy közöttünk. Anyának és Apának kis szeme fénye, most is itt szuszogsz mellettem a bölcsőben, miközben ezeket írom.

Így születtél meg december 22-én, vasárnap reggel, az év leghosszabb éjszakája után, az első napsugárral. Nekünk és magadnak.

M. F.

Boróka születése anyaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.