A legutóbb megjelent mesék
1059. nap: Ismeretlen idegen, de mégis ismerős (Jakab)
Itt még nagyon kedvesen kértem, hova tegyék a borogatást, gondoltam is, hogy ez a szülés még biztos odébb van, mert még túl kedves vagyok. Aztán amikor elkészült a helyem, mondták, hogy álljak fel vagy menjek rá át. Egyrészt nehéz volt tényleg felállni, másrészt itt is egy döntés kellett: ha most felállok és letérdelek, abból szülés lesz.
Tovább
1058. nap: Gyógyító szülés (Áron)
Jött a doktornő, és mivel „gyanús volt a dolog már a vizsgálatnál”, így burkot repesztett és beigazolódott a gyanúja: mekóniumos a magzatvíz. Így újra megnyertük a fekvést és a folyamatos CTG-zést. Közben nem találták a tűt, amivel a burok meg lett repesztve, így tíz percet ennek a kedélyes keresésével töltöttünk, de végül nem lett meg (pedig nem ültem rajta).
Tovább
1057. nap: Fájásgyengeség és atóniás vérzés (Ábel)
Csak arra emlékszem, hogy nagyon begyorsultak az események: hirtelen egy egész team szaladt a szobába, egy nagy darab, szakállas orvos feküdt keresztben a hasamon, volt egy szép nagy vágás és aztán a vákuum. Még előttem van, ahogy a vér a szülőszoba ablakának függönyére fröccsen.
Tovább
1056. nap: Élve felszúrt giliszta a gyűjtőtáblán (Ádám születése)
A 32. héten két napig magas lázam volt. A ügyeletes orvos javaslatára bementünk a kórházba, ahol üvöltöttem a fájdalomtól, olyan hüvelyi vizsgálatot kaptam. (Utóbb kiderült, hogy az orvos megpróbálta feldugni az ujját teljesen zárt nyakcsatornán.)
Tovább
1055. nap: Vak engedelmesség (Dávid születése)
Nem éreztem a fájásokat, parancsra nyomtam. Folyamatosan üvöltöztek velem, hogy a gyereknek rossz odabent, nyomjak már rendesen, pedig csak egy perc csöndre lett volna szükségem, hogy befelé figyeljek és rájöjjek, hogyan is kell nyomni.
Tovább
1054. nap: Amikor borul az illemtan (Emma baba története az anyuka szemszögéből)
Gyorsan felhívtuk Á-t, bediktáltuk az adatokat, jó vagy rossz, mondjon valamit, maradjak vagy menjek, mi legyen? A hírek jók, döntsem el én, hogy maradok vagy sem! Nincs mese, irány haza, mielőtt kijön újra a doki, és rám szól, hogy miért nem vagyok még az ágyamban!?
Tovább
1053. nap: Nagyon szépek voltak (Emma története apaszemmel)
Otthon az izgalmakra Ági tanácsára mindannyian lefeküdtünk aludni. Persze, Gabónak ez a fájások miatt már nehezebben ment, így az ellazuláshoz szükség volt másfél pohár vörös borra. A bor meg is tette hatását, azt hiszem, vagy másfél órát aludtunk, mint akit kiütöttek. Bár én nem tudom, mitől fáradtam el…
Tovább
1052. nap: Császár és Gecsemáné
Gondolkodom, mi legyen most? Lehet, hogy még csak 36 hetes (én gondoltam, hogy el vagyok számolva, de nem volt biztos), akkor lehet, nem tud majd egyedül lélegezni, ha megszülöm otthon, ráadásul ez a vérzés is furcsa, ilyen se volt a többivel, az összehúzódások se stimmelnek, és még a babám is azt üzente, gondba van a zsinórral.
Tovább