igaz történetek szülésről, születésről

1155. nap: Jó volt az időzítés (Nimród születése)

Megjelent: 2013. dec. 3.

Negyedik gyermekem születésének leírásakor is a születése körüli naplóbejegyzésre támaszkodom.

Te voltál az első olyan gyermekem, akinek a nemét a 32. heti ultrahangon megkérdeztem. Apa is bejött. Ugye, otthon már van két fiú és egy lány, nagyon vártunk, várunk egy kisleányt, a lánynév már megvan egy ideje. Azt éreztem, ezt most jobb, ha tudjuk, és akként várunk szeretettel. Megtudtuk, hogy fiú leszel, és ezzel együtt rögtön megszületett a neved is, Nimród. Így hát a lányruhákat elcsomagoltam, vagyis átadtam egy kisleánynak, akinek pont az a neve, mint amit mi is szeretnénk adni, ha lenne lányunk.

A kiírás időpontja 18-a volt, ami a tényleges születésnapod lett. Tizenhatodikán, vasárnap éjszaka 11-től többször felkeltem a hullámokra. Aznap reggel volt egy kis piros nyák is. Tehát éjszaka másfél-két óránként keltem. Mindig kellett a vécére is mennem, aztán meg innom. Már nagyon vártam, hogy elinduljál, mert a 32. heti ultrahangodon már másodfokon, a 38. hetin harmadfokban volt érett a lepény. Azt mondta a nőgyógyász és az ultrahangos, hogy biztos hamarabb érkezel vagy két-három héttel, mert a méreteid is szép nagyok. Ági persze megnyugtatott, hogy ezzel nincs semmi baj, mármint a lepénnyel. Hiszek neki. Azon a hétvégén (15-16.) a család többi része itthon sem volt, elmentek abba a faluba, ahova költözni fogunk.

Már beszereztük a szüléshez szükséges dolgokat, kimosva vártak a kisruhák, mózeskosár kibélelve, ágyikó előkészítve (persze, az elején úgyis ott leszel mellettem, a mellem mellett). Takarítottam, rendet raktam, amennyire fontosnak tartottam. Készültünk az érkezésedre.

És vasárnap tényleg jeleztél, hogy közeledsz. Hétfőn 11-re még NST-re voltam hivatalos, jött velem Szilvi, aki a szülés körül is ott lesz. Attól tartott, hogy már nem engednek ki, de az NST nem mutatott semmi érdekeset számukra, ellenben másnap reggelre amnioszkópiára rendeltek be. Ilyenen még nem vettem részt, és bár nem ellenkeztem, csak magamban mondtam, hogy oda ne várjatok, nem jövök. Szilvi hozta el a CTG-t is a bábától hétfőn.

Felhívtam a bábát, hogy ma is volt véres nyák és hullámos volt az éjszaka, közeleg a vihar. Mondta a bába, hogy ma este tud jönni. Kérdés, hogy jöjjön-e? Ez nem egy könnyű kérdés, de a délután folyamán egyre inkább erősödött a „jöjjön” válasz. A három gyermekünket bevállalta a testvérem éjszakára, tehát mindenki ráér, csak neked kell(ene) úgy gondolni, hogy akkor ma éjszaka…

Hat körül telefonáltam, hogy jöjjön, azt mondta, hogy este 10 körülre ér hozzánk vagy a szállására, majd szóljak, ha szükség van rá. Apa elvitte a testvéreidet, egy kicsit egyedül maradtam. Felerősödtek a hullámok, már nem tudtam másra figyelni, csak a folyamra, folyamatra. Apa visszaért, és nekiállt a sűrű paradicsomlé kavargatásának, amit még én kezdtem el, de átadtam neki, mert fontosabb dolgom akadt. Szilvi is megérkezett, ő is segített üvegekbe rakni. Vicces volt így paradicsomi illatban vajúdni.

Tíz körül tényleg megérkezett a bába. Egy barátunk hozta el őt az állomásról. Sok muskotályzsályás borogatás jó forrón. Az nagyon jó. Néha Apába kapaszkodtam, valamikor a kanapéra feküdtem oldalasan. Befájdult nagyon a bal lábam. Figyeltem a légzésre, az jó volt, de nem tudtam sokat mozogni, mert nagyon begörcsölt a lábam, ez nem volt jó. Szépen tágult a méhszáj, csak valami lebeny ment mindig oda, ami nem engedett Téged.

Volt egy pont, amikor azt hittem, nem tudsz kijönni, kórházba kell menni. Hívtalak, hogy gyere! Várunk nagyon! A bába tartotta azt a lebenyt, hogy segítsen neked. Kezdtem elfáradni.

Aztán kimentem a vécére, ott megrepedt a magzatburok, és tudtam, hogy hamarosan meg fogsz születni. Túljutottam a holtponton, fent vagyok a hegytetőn és látok. Vitéz születésénél is így volt. Burokrepedés és utána hipp-hopp születés. Visszatért az erőm.

És tényleg nagyon gyorsan megszülettél. Apa ölében ültem. A bába karjaiba érkeztél. Nagyon örültem neked, nekünk, hogy sikerült, hogy itt vagy közöttünk. Kicsit felsírtál. Tiszta voltál. Lefeküdtem, és rám tettek jól betakargatva. Bekaptad a kis kezecskédet, öklödet, azt cuppogtattad.

Hihetetlen, hogy mégis sikerült! Köszönöm. Hála Istennek. Kedden születtél, mint Vitéz, csak te hajnalban, ő meg este. Szépen figyelgettél, nem sírtál. Kicsit tejeztél is. Aztán aznap szinte egész nap aludtál. Fárasztó volt ez a nagy út.

nimrod2

Apa vágta el a köldökzsinórt, a bába meghallgatta a szívedet, az nem tetszett, kicsit hideg lehetett a fém. A bőröd száraz, nem maradt rajta máz. Ezek szerint egy kicsit tovább voltál a kelleténél. De jó volt az időzítés. Minden és mindenki a helyén volt.

Talán Hunorra hasonlítasz a legjobban, amikor pici volt. Szép baba vagy, az biztos. Köszönjük, hogy hozzánk érkeztél. Legyen sok örömed e Földön.

Köszönet mindenkinek, aki segített.

T. Á.

Hunor > > >
Anna > > >
Vitéz > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.