igaz történetek szülésről, születésről

1410. nap: Most így éreztem magam biztonságban (Boróka)

1410. nap: Most így éreztem magam biztonságban (Boróka)

Három év múlva vidékre költöztünk. Egy pici falucska szélére. Nagyon szabadnak éreztük (érezzük) magunkat. Rövid idő alatt drága barátokat is találtunk itt.

És újra pocakos lettem. Ági ekkor már házi őrizetben volt. Most mi lesz? Lehet még Magyarországon otthon szülni? Én nem akarok kórházba menni!!!

Mindenfélét összeolvastam, kutattam az interneten. Azt is olvastam valahol, hogy ha véletlenül a buszon szül meg az anyuka, akkor hogyan kell eljárni… tehát véletlenül, ha a mellettünk lévő kukoricásban szülök meg, akkor nem vétek a törvény ellen? Csak hát novemberben hideg van!

Néztem a falu határában legelő racka juhokat, pásztor nélkül voltak, mégsem mentek el… ők ott szabadon hozzák világra kisbárányaikat, senki nem ellenőrizgeti őket, békén hagyják őket!

Aztán beszéltem a bábával, eljönne-e… igen, eljövök!

Na, ez nagyon megnyugtatott. De a védőnőmnek továbbra is hazudoznom kellett… pontosabban nem hazudtam, csak nem mondtam meg az igazat. Mindig megkérdezte, hol fogok szülni, és mindig azt válaszoltam, nem tudom. Eljártam vizsgálatokra, az orvos egyszer azt mondta, nagyon meszes a méhlepényem, nagyon vigyázzak, és ne szüljek több gyereket! Az egyik CTG-vizsgálat eredménye is rossz lett, elindultam haza, de telefonáltak, azonnal menjek vissza, hogy gondolom!? A 38. héten hajnalban, hidegben, éhgyomorra berendeltek vérvételre.

Néhány nappal a kiírt időpont előtt CTG-vizsgálaton voltam, minden rendben volt. Vasárnap reggel jöjjek vissza ismét… és akkor milyen vizsgálatokat fognak elvégezni? …a doktor úr manuálisan is meg fogja vizsgálni (ez mindig is így volt, ez kötelező, mondta a zsíros hajú asszisztensnő). Ránéztem a doktor úr kezére, épp valamit írt, koszos volt a körme, az egyik ujja meg kék volt, talán autószerelés közben a kalapáccsal ráütött? Na, én ide többet nem jövök!!!

Hazamentünk, és eldöntöttem, hogy itthon fogok várni, nem gondolok a kórházra, a rendeletre, mi lesz, ha…

Vasárnap este telefonált P. barátnőm, hogy ő hajnalban megszült. Egy kipipálva! (Négyen voltunk egy héten belül, otthonszülést-tervezők. Egy Budapesten, hárman Fejér megyében.)

Éjszaka elfolyt a magzatvizem, azt gondoltam, de jó, a gyerekek alszanak, most akkor meg is szülhetnék. Bábám azt mondta, feküdjek vissza, pihenjek. Egy ideig izgatottan vártam, de aztán elaludtam… és reggel felébredtem, úgy, hogy nem történt semmi! A gyerekek is felébredtek, elkezdődött az élet… na, hát ilyen zsivajban nem lehet szülni. Úgyhogy egész nap ücsörögtem, néha megmértem a lázamat, a pocaklakó hihetetlen tornamutatványokat vitt végbe, azt hittem, kirúgja a ház oldalát.

Este vacsora előtt éreztem, hogy a fájdalmak kezdenek elviselhetetlenek lenni. A fiúk megvacsoráztak, esti szokásos műveletek, és elküldtük őket aludni. Szóltam a doulámnak, szóltam a barátnőmnek (a fiúk miatt jött, ha felébrednének), és szóltam a bábámnak, induljon.

Feküdtem, majd letérdeltem az ágyunk mellé, így, kapaszkodva a férjembe, forró vizes borogatás, rettenetes fájdalom, néha pihenés a fájdalom közötti szünetben, ordítottam nagyon (legnagyobb fiam föl is ébredt) …érdekes, mikor kibújt a feje, azt mondták, fogjam meg, már kinn a feje! De én nem akartam! Tudtam, még nincs vége a fájdalomnak, most nem bírok a babámmal törődni… vagyis ez az egész arról szól, hogy ő megszülessen… de én nem akarom megfogni…

És az öröm, mikor végre kibújt! Annyira kíváncsi voltam rá, egy kislány!

Áront rögtön behozta az apukája, látta a kistesót párpercesen.

Visszagondolva, olyan sokan voltak körülöttem. A doula, a barátnőm, a bába, a férjem… a gyerekek. Sokkal jobb volt Illés megszületésekor, csak a férjem meg én, meg a baba… de most így éreztem magam biztonságban, hogy ott voltak körülöttem.

Másnap éjszaka megszült a harmadik, csütörtökön a negyedik otthonszülős anyuka is. Ez a négy baba szépen bevárta egymást, tudták, hogy csak egyetlen bába van.

Azóta eltelt majdnem három év… és Ági még mindig nem szabad! Úgy tervezzük, hogy nem lesz több gyerekünk (hihi… ezt már kettő után is így gondoltuk). De azért, kettőt otthon szültem, Ági egyiknél sem volt jelen… de jó lenne egyszer úgy szülni, hogy ő is ott van!

B. É.

Összefoglaló > > >
Áron > > >
Barnabás > > >
Illés > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.