igaz történetek szülésről, születésről

1619. nap: Január 1.

1619. nap: Január 1.

Amikor Ági megkérdezte, hogy akarok-e szüléshez menni, zavarba jöttem. Leginkább magam előtt. Sok szülést láttam, középiskolás koromban kötelező volt abortuszt és szülést nézni. Az előzőből annyi „hasznom” lett, hogy az elhatározás megszületett bennem: megfogant gyermekeimet világra hozom mindenáron. A szülések nézegetése során pedig érlelődött a gondolat: ez valami szörnyű, úgyhogy nekem nem kell gyerek.

Sorsom úgy hozta, hogy első megfogant magzatom harminckét éves koromig váratott magára. Ekkorra már mélyen vágytam arra, hogy anya legyek. A szorongásom nem csökkent, ha az egészségügyi szolgáltatásokra gondoltam. Féltem a beavatkozásoktól, a szakemberektől, a rutintól. Undorodtam a szagoktól, a színektől. Tudtam, hogy valami mást akarok.

Sok földi és égi segítség után megtaláltam az utamat. 1993-ban szerető, gondos kezek közé megszületett a fiam. Szeretettel és örömmel gondolok erre a napra, sokat kaptunk akkor.

Akarok-e menni szüléshez? Hihetetlen, hogy a múlt és a jelen milyen gyorsan suhan át a fejemen, kavarognak az emlékeim… Boldogság, megtiszteltetés, kihívás, kaland, remény kelt életre bennem. Igen, nagyon szeretnék elmenni szüléshez. Újra átélni a pillanatot. Segíteni, támasznak, társnak, vagy aminek éppen kellek…

Attól a perctől, hogy igent mondtam, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Minden órában vártam a hívást, hogy itt az idő. Éjszaka sem tudtam teljesen pihenni az izgalomtól. Elmondtam a családomnak, hogy mire számíthatnak velem kapcsolatban. Árisz nagyon helyes volt, jókat kérdezett a szülésről és a szerepemről. A férjem különösebben nem dobódott föl a gondolattól, hogy akár egy alkalommal is doula leszek. Anyám arcán az az értetlen kifejezés ült, ami talán a rosszalláshoz hasonlít legjobban.

Két napon keresztül hiába vártam a telefont. Itt a szilveszter, elmúlt éjfél, a gyerek nem akar még megszületni.

Január 1-én hajnalban csörrent a készülék. Gyors készülődés, és futás a sarokra, ott várt Ági. A kocsiban szenvedtem, mert a térképből összemosódott foltokat láttam. Ágitól kaptam néhány gyors információt a nevekről, mi az, amit tennem kell majd, a többi majd jön.

A lakásba érve nagyon kellemes légkör fogadott. A kádban találtam rá Zsófira, aki már órák óta vajúdott. Laci elcsigázottan várta a segítséget, s néha lepihent a másik szobában. Zsófival kellemesen töltöttünk el néhány órát a fürdőben. A muskotályzsálya nagyon jótékonyan hat rám is. Masszíroztam a derekát és a bokája körül. Én ajánlottam föl és ő elfogadta. Néha Laci jelentkezett és Ági is megnézte a szívhangokat. Vérnyomást mértem, inni hoztam, csöndben voltam, kérdésekre válaszoltam. Nagyon jól éreztem magam. Így telt a délelőtt. Laci teljes fölébredése után ő volt Zsófival intenzívebben. Ágival a másik szobában beszélgettem, amit nagyon élveztem, hiszen most volt időnk bőven. Néha égett kezének hólyagjait kötözgettem és nagyon csodáltam nyugalmát.

Zsófi a vízben vajúdás után a fürdőszobában állva várta kisbabája közeledtét. Sokat hagytuk magukra a szülőket, Ági elmagyarázta, miért. Laci olyan jól szerette Zsófit, hogy a hangokból ítélve felgyorsultak az események. Ha nem tudtam volna, hogy a fürdőben egy szülő pár van, egy „fergeteges” szeretkezésre is gondolhattam volna…

Elég hosszú idő után a hálószobába mentünk, de ott kevésbé haladt a szülés. Zsófi a fürdőben szeretett volna maradni, de annyira szűk volt a hely a kád és a mosógép között, hogy lehetetlenség lett volna ott várni a babát. Zsófi a gyermekágy végébe kapaszkodva, hol állva, hol guggolva vajúdott, Laci a háta mögött állva rendíthetetlenül masszírozta, segítette, a hátát egy szekrénynek támasztotta. Szívhangot hallgattunk. Rendben volt.

Zsófi a kitolásnál is ebben a helyzetben maradt. Néha úgy tűnt nekem, hogy feladja, néha pedig elhaló hangon hívogatta a babát: „Baba, gyere ki, gyere ki…” A hálószobába készítettem a szüléshez szükséges eszközöket, Ági az égett keze miatt fölhúzta a gumikesztyűt.

Délután három előtt kicsivel született meg Hanna. Kicsit hosszúkás fejjel, tűzfoltokkal a tarkóján és az arcocskáján. Annyira szép baba volt, és olyan fantasztikus volt, hogy én adhattam oda a mamájának, hogy elbőgtem magam. Nagyon-nagyon szépek voltak mindhárman. Zsófi hasára tettem Hannát. Ügyesen igyekezett az éltető anyamell irányába. Hamarosan elérte a mellbimbót és nagyon mohón szopni kezdett. A szülők megnyugodva nézegették, szeretgették a picit.

A papa a hasára fektette Hannát, amíg a méhlepény megszületett. Lacin is a mellet kereste és szeretett volna szopni.

Egy kis fényképezkedés után pakoltunk. Néhány jó tanács után Ági lezuhanyozott. Öt óra után jöttünk el. Nagyon jókedvű voltam. Újév első napját szülésnél tölthettem, szerencsésnek éreztem magam.

V. É.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.