igaz történetek szülésről, születésről

1141. nap: Ha másképpen nem megy, megoldjuk mi ketten (Csongor és a nagycsalád)

1141. nap: Ha másképpen nem megy, megoldjuk mi ketten (Csongor és a nagycsalád)

Bár a fogantatás napja teljesen bizonyos volt, a születés várható dátumát mégsem sikerült előre meghatározni. Valamikor szeptember 24. és október 2. körülire saccolták. Én tudtam, hogy szeptemberi lesz. A név és a nem megint rejtély volt. Bár az émelygések fiúra utaltak, az érzés és a pocakforma lányt sejtetett. Bajban voltunk a nevekkel, mivel sem „Cs”, sem másmilyen betűs lánynevet nem találtunk, ami megfelelő lett volna. Már erős volt a gyanú, hogy fiú lesz. Ám a névválasztás a megszületése után is nehéz volt.

Hétvége volt. Meleg, vénasszonyok nyarának egy napsütéses vasárnapja. Közös programot szerveztünk egy baráti családdal. Almát szedni mentünk Pomázra. Sok-sok finom piros almát ettünk és szedtünk. Utána pedig irány a Hajógyári-szigeten lévő nagy játszótér. Kilevegőztük magunkat. Késő délután még Adri, a nővérem is beugrott hozzánk. Este fél kilenc körül éppen haza akart indulni, amikor éreztem, hogy valaki más is indulni készül. Megkértem, hogy vigye magával a nagyokat, s gondoltam, reggelre már vissza is jöhetnek, mert éjszaka úgyis megszülök.

Ahogy elmentek a „nagyok”, mindent szépen előkészítettünk, s próbáltam elérni valakit, aki majd segíthet. Ám akkor épp nem ért rá senki. Még Ágit is felhívtuk Skype-on. Aztán küldtem egy üzenetet az éterbe…

ecsonfaA várandósságot és szülést nehezítő körülmény mindig lehet, most például az egyik legfontosabb dolog, Ági nem jöhetett!

Felmerült valahol ambuláns szülés lehetősége is, de igazából próbáltam figyelmen kívül hagyni, nem elmélyedni ebben a gondolatban. Tudtam és akartam, hogy otthon szülhessek. Nem volt B verzió. Ezért egy másik Ágit kerestem fel, s kértem, hogy segítsen majd, ha kell. Ő sem mondott biztosat, de azért én reménykedtem.

Az üzenetre hajnali kettőkor jött válasz. Közben azt éreztem, hogy olyan jó nekem otthon, nem akarok sehová elmenni. Nyugodt voltam, tudtam, hogy végül minden jól sikerül. Addig is, némi izgalommal ugyan, de szépen vajúdgattam. Erősebb, gyengébb, gyorsabb, lassabb. Lélegzés, csípőnyújtás, függeszkedés. Igen, kifejezetten jólesett Szabi vállába, nyakába kapaszkodni, lógni rajta. Összecsiszolódtunk. Egymásra hangolódtunk. Átéltem. Kilélegeztem. Így lett.

Reggeltől már érkeztek a kíváncsi üzenetek. Már mind a megszületett baba reményében íródtak. De akkor még nyolc-tíz percnél nem adtam alább. Egy barátnőm sietett segítségemre, némi golyócskákkal megtámogatva. Átlendültünk a holtponton. Szépen haladt minden a maga ritmusában tovább. Szabi a kádat javasolta. Végül is miért ne, gondoltam, jó szokott lenni. Bár éreztem én, mintha kicsit gyorsultak volna az események, mintha már tolófázis kezdődne, de bementem a vízbe.

ecsonangyKözben a segítség is megérkezett. Egy nagy pukkanás, és bugyborékolva elment a víz a vízbe. Szép tiszta (illata kicsit furcsa). Ez már a kitolás. Éreztem, szűk a hely, ki kell jönnöm a kádból. Úgy tűnt, már nem érünk be a szobába, ezért a fürdőszobában veselkedtem neki az utolsó szakasznak. Guggolva Szabira támaszkodtam. Egy nyomás, kibukkant a fejecskéje. Kis pihenő (a kád felé fordultam négykézláb), majd megszületett a harmadik kis csodánk. A kórházi lámpa fénye helyett a Nap sütött be éppen akkor a fürdő keskeny ablakán, így köszöntve kisfiunkat, aki erős hangjával jelezte, hogy megérkezett és az anyai ölre vágyik. Kezembe kaptam a picurt, és sietve átmentünk a hálóba. Lefeküdtem, átölelve mellre tettem kisbabám. Leírhatatlan az érzés, ahogy a karomban tartom őt. Testünk, bőrünk érintkezése. Még egyek vagyunk.

Estére hazaértek a nagyok is. Összebújtunk mindannyian, és örültünk egymásnak, az új picurnak. Megszületett a nagycsalád!

E-K. G.

Csenge születése anyaszemmel > > >
Csenge születése apaszemmel > > >
Csanád születése anyaszemmel > > >
Csanád születése apaszemmel > > >
Csongor születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.