igaz történetek szülésről, születésről

1554. nap: Fiam született – trilógia (a második fiú, a rakéta: Máté)

1554. nap: Fiam született – trilógia (a második fiú, a rakéta: Máté)

Két év hét hónap a korkülönbség Iván és Máté között. Ekkor még mindig egyetemista voltam, de már egészen a végén jártam, egész pontosan 36 hetes voltam, amikor államvizsgáztam.

Mátéról azt lehetett érezni, hogy másmilyen, mint Iván volt, ezért reménykedtem egy ideig, hogy kislány lesz. Tényleg nagyon másmilyen, kívül is és belül is.

A 37. heti vizsgálatot Ági végezte, és azt mondta, minden nagyon jó, minden nagyon puha, és szerinte nem húzom a kiírt terminusig. Ennek nagyon örültem, és ezért három elég fárasztó hét következett, mivel Máté pontosan a kiírás másnapján született. Folyamatosan sasoltam, hogy érzek-e valamit, ha jött egy keményedés, akkor annak azonnal jelentőséget tulajdonítottam, és vártam és vártam, és csak nem jött a várva várt indulás. Szegény férjem, emlékszem, hogy egyszer megkért, hogy most már legközelebb akkor beszéljek a szülésről, ha tényleg szülök.

Néhány naponta telefonáltam Neked, lejelentettem azt a néhány összehúzódást, ami volt, vagy ha jött egy kis nyák, de alapvetően bosszantóan jól voltam, és még csak becsapva sem érezhettem magam, mert még jósló fájásaim sem voltak. Valamikor a 39. héten megpróbáltam leállítani a túlpörgésemet, figyelmeztettem magamat arra, hogy a gyereknek valójában még van ideje megszületni, és csak azért, mert én már türelmetlen vagyok, attól még nem jött el az én időm. Így érkeztem meg a 40. hétre. Egy-egy keményedés és némi (tiszta) nyák.

Azt mondtad a hét elején, hogy néhány nap múlva elutazol, és ha akkor szülök, akkor nem Te jössz. Nagyon sajnáltam, mert Veled szerettem volna szülni. Most is nagyon sajnálom, hogy lemaradtunk egymásról. Azt is mondtad, hogy ne lepődjek majd meg, ha lekésitek. Ez kb. öt nappal a szülés előtt volt. Honnan tudtad?

Mátét este elbúcsúztattuk a benti világtól, sikeresen, mert éjjel fél három körül egy elég erős összehúzódásra ébredtem. Az első gondolatom az volt, hogy jaj, ne, ez megint fájni fog, aztán rögtön utána az, hogy ja, nem! Hetek óta erre várok, akkor most már tessék rendesen fájni, mert végre lehet! Megint tusoltam és sétálgattam, és közben aktívan tágultam, mint egy harang. Nem tudom, hogy miért pont harang.

Nagyon alamuszi összehúzódásaim voltak, mert nem fájtak, csak az elején, és utána éreztem, hogy a hasam még kemény, és még tart az összehúzódás, de nem fájt. Így hívtam fel Ágit négykor, hogy elindult, de nem kell sietni. Aztán felébresztettem Andrást, és mondtam neki, hogy szülök, és hogy már telefonáltam. Ekkor volt kb. 4.10.

Aztán még jött néhány összehúzódás, és egyszer csak 4.20-kor elfolyt a magzatvíz, és ezzel egyidőben éreztem, hogy az összehúzódás végére már nyögök. Emlékeztem, hogy az első szülésnél mondta Kriszti, hogy ez a kitolás kezdetének a jele. Ekkor gondoltam, hogy gyorsan szólok Áginak, hogy mégis siessen, de erre már nem került sor, mert jött még egy összehúzódás, és mondtam Andrásnak, hogy mindjárt megszületik, üljön mögém, és kapja el.

Aztán még egy összehúzódás, és ha akartam volna sem tudtam volna visszatartani a fejét. (András nem értette, hogy miért nem sír, ha már kint van a feje, és ezt meg is kérdezte. Én meg válaszoltam, hogy még nem tud…) Aztán megint egy összehúzódás, és fél ötkor ott volt velünk Máté. Ági meg csak újabb tíz perc múlva érkezett, addig mi nem csináltunk semmit, csak hevertünk, és örültünk, hogy élünk!

Nagyon sok alázatra tanított minket ez a szülésélmény, utólag beszélgettünk erről, hogy mindketten azt éltük meg, hogy az események alakulására nincs befolyásunk, tehát annyit tehetünk csak, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, és a többiben rábízzuk magunkat a felsőbb erőkre.

Szegény lepénynek most sem örültem annyira, hogy még azt is meg kell szülni, és utána még néhány napig elég erős utófájásaim voltak, amik sokkal rosszabbak voltak, mint az egész szülés együttvéve.

Máté szerencsére azóta is ilyen. Ha valamit elhatároz, akkor egy pillanat alatt cselekszik, és megvalósítja.

K-V. E.

Iván > > >
Áron > > >
Vers > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.