igaz történetek szülésről, születésről

955. nap: Szülni csak alázattal, önátadással lehet (Santa Lucia: Barni születése)

955. nap: Szülni csak alázattal, önátadással lehet (Santa Lucia: Barni születése)

Tizenharmadikán 10.08-kor megszületett a kis picuri. Már nagyon vártam. Fogantatása után pontban a 280. napon született meg. Jó előre, gondosan előkészítettünk mindent, ha esetleg hamarabb érkezne, így az utolsó napokra már csak a várakozás, a vágyakozás maradt. Nagyon vártam a szülést, hogy megtapasztalhassam ezt a csodálatos dolgot, és végre a szemeimmel láthassam, ölelhessem, puszilhassam a picinket. Születése előtti héten sétálgattunk esténként vagy reggel, úgy éreztem, ez is elősegíti a szülést.

Én tizenkettedikén születtem, így születése előestéje családi ünnepléssel telt. Nagyon szép szülinap volt. Meglátogatott minket Gyuri családja és Anya, és jót ettünk, rakott krumplit készítettem, és finom, ízletesre sikerült, nagyon felszabadult hangulatba kerültem. Kértem is őket, hogy mondják, kérjék Barnikát, hogy szülessen meg. Kórusban hívták őt. Ez volt az első ilyen alkalom, hogy Gyuri családját vendégül láttuk, és mindenki nagyon jól érezte magát. Nekem ez nagyon sokat jelentett. Utána Gyurival szépen elpakolásztunk, közben nevetgéltünk, jó volt együtt tevékenykedni, készítettünk fényképeket a pocakomról Gyuri ajándékával, egykor feküdtünk le.

Gyuritól egy gyönyörű zenélő rózsaöntöző forgó angyalkát kaptam ajándékba, ami a Santa Lucia című dalt játssza. Ez azért csodálatos, mert Barnika egy órával lefekvés után már érezhetően jelezte, hogy jönni szeretne, és tizenharmadika épp Luca napja. Kettőkor erős méhösszehúzódásokra ébredtem, szokásos utamat megtettem a vécére, rengeteget jártam pisilni, szinte óránként.

Elkezdtem mérni háromkor, és kiderült, hogy egyperces és két-három percenként ismétlődik teljesen szabályosan. Ekkor már nem tudtam visszafeküdni, a telefonnal járkáltam, és elfogott az izgalom, hogy végre-végre elindult a baba.

Előző este, ahogy Gyurival beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy olyan távolinak érzem ezt a szülést, mintha mérföldekre lenne, két hete sokkal közelebb voltam hozzá. És ettől kicsit szomorú is voltam. Gyuri erre azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy már nagyon közel vagyok hozzá. És milyen igaza volt! Háromnegyed négykor felkeltettem, elmeséltem neki, hogy mi a helyzet, és kérdeztem, hogy hívjam-e Ágiékat.

Úgy döntöttünk, hogy hívom. És most már nem éreztem ijedtséget a hangjában. Ez olyan jó volt. Tudta, hogy ez most komoly, és minden rendben van. Ágiék indultak is, és hétkor meg is érkeztek. Szilvit, a helybéli doulámat is felhívtuk egy-két óra múlva, de nem vette fel, de valahogy éreztem is, hogy most így ketten nagyon jó Gyurival. Csak ő kell.

Olyan érzés volt, mintha elkapott volna egy örvény, és nem tudtam másra figyelni, csak a méhösszehúzódásokra, nagyon sűrűn jöttek, és apró lihegésekkel tudtam csak elviselni őket, olyan erősek voltak. „Ezért hívják fájásnak…”

Annyira csak erre tudtam figyelni, hogy lazítsak, ha szünet van, és lihegjek, ha fáj, hogy azt éreztem, nem is kell ide más, csak vizet kértem, mindig szomjas voltam, folyamatosan. A Fizikai Mentő Aura Soma olaj tudta csillapítani az elején az erős fájdalmat, kértem Gyurit, hogy a hasam aljára kenje. Nagyon jó volt, az illata is jólesett.

Annyira elkapott ez az örvény, hogy egyszerűen röpült az idő. Csak beültem az ágy sarkába, a hátam a falnak toltam, és törökülésben tartottam magam el az ágytól, mert az kevésbé fájt.

Ebben nagyon el is fáradt a kezem, és Gyuri felajánlotta, hogy tart. Végül is a földre ültem, ő az ágyra, és a két térdén tartottam magam a hónom alatt, ez így nagyon jó volt, de szinte magamon kívül voltam a fájdalomtól, de mégis végig éreztem, hogy kibírom, sosem jutott eszembe, hogy feladom, nem bírom, vagy kérek fájdalomcsillapítót. Gyuri nagyon sokat segített azzal, ahogy velem volt, biztatott is, hogy nem sokára meglátjuk Barnit. Ez olyan nagy boldogsággal töltött el, hogy sírni kezdtem, és olyan jólesett!

Az elején is sírtam párszor, mert annyira tehetetlennek éreztem magam a fájdalommal szemben, és egyszerűen nem tudtam már mást, csak sírni. Eszembe jutott előtte sokszor, hogy szülni csak alázattal, önátadással lehet, és ezen aggódtam, hogy én át fogom-e tudni adni magam ennek az erőnek. Hát nekem olyan erősen jött ez, hogy nem is tudtam neki ellenállni vagy vele szembeszállni.

Ebben szerintem nagyon sokat segített nekem Gyuri, mert ő lazító hatással van rám, és neki teljesen át tudom adni magam. Nélküle nem ment volna, a sok előkészület, támogatás nélkül.

A szüléssel, úgy éreztem, én is újjászülettem. Testileg-lelkileg.

A bábák mindig tudták, mire van szükségem, pedig nem mondtam, csak éreztem, benne voltam a szülésben, nem beszéltem, csak szültem. Semmit nem beszéltünk, csak megjöttek, láttam, és egyből Ági átöltözött, még meg is mosdott, nagyon odafigyelő volt, minden apró részletre, ami nekem nagyon jólesett, éreztem ezt valahol közben, bár nem erre figyeltem, és szinte nem is volt ott, de mindenre figyelt, mert azonnal tudta, mit érzek, és olvasott a gondolataimban, és azonnal megtette mindig, amire épp szükségem volt nekem vagy még Gyurinak is. Kimozdított az ülő testhelyzetből, hogy segítsek a babának beilleszkedni a szülőcsatornába. Ez nagyon jól sikerült, utána pedig mint egy dallam vagy ritmus, mindig egy-egy mondattal előrébb lendültünk a születés felé. Mindig mondott valami újat, ami engem biztatott, és erőt adott a legvégén, amikor már amúgy nagyon fáradt voltam.

Egyszer annyira elfogott ez a fáradtság, hogy egy határozott elképzelés jelent meg bennem, hogy most én alszom egyet, mert különben nem tudom folytatni. Ezt ő meglátta, és azonnal hozott egy pohár vízben Bach életmentő cseppet, ami még a számban hatott, és minden erőm egyből visszatért. Ez maga volt a csoda!

Mondta, hogy már mindjárt itt a vége, már nem sok van hátra. Ezzel kezdte, talán, amikor megérkezett. Aztán mondta, hogy már látszik a feje. Ez tovább vitt engem is, hogy már akkor tényleg itt a vége. De ezek között nekem hosszú időnek tűnő idők teltek el.

Majd mondta, hogy kapcsoljuk be a melegítőt, hogy meleg legyen a babának. Ezek a mondatok nekem akkora erőt adtak, meg kicsit hihetetlen is volt, hogy itt tartunk már, és jó volt ezeket hallani nagyon, hogy ez valóság, hogy lesz egy babánk. Aztán kérte, hogy vegyem le a hálóingemet, hogy majd a hasamra fektethessük a babát, hát ez már teljesen hihetetlenül hangzott, nem gondoltam, hogy már itt vagyunk, és nagyon örültem neki. És valamikor azt is kérte, hogy csússzak kintebb az ágyon, mert úgy tud kijönni a baba, ha van neki hely.

Hát igen, szülés közben mindenről megfeledkeztem, és jó volt, hogy mindezt eszembe juttatta, így csodálatos együttlét volt, és minden úgy alakult, ahogy nekünk jó volt. Egyben voltunk mindannyian, és együtt mozogtunk ebben a folyamatban.Barnus

Gyuri egyszer aggódhatott, ezt érzékelte Ági, amikor hallgatta a szívhangot a kitolás közben, és a kedvéért még egyszer odatette az érzékelőt, hogy megnyugodjon ő is, hogy tényleg jól van a baba. Ez nagyon szép volt. És nekem is mondta, hogy van még idő, ráérünk, jól van a baba, bár én közben már türelmetlen voltam, és inkább nyomtam. Ebben a helyzetben nem nagyon tudtam lelassítani.

Mindent olyan tökéletesnek éreztem, minden olyan simán, természetesen alakult. Nagyon odafigyelve rám, hogy csak a szülésre és a babára figyelhessek. Már ott is volt a hasamon Barni, foghattam, és pihenhettünk mindketten, ameddig jólesett most már kívülről megölelve egymást.

Jó sok idő eltelt, míg elvágtuk a köldökzsinórt, utána vettem fentebb, mert nem ért fel, olyan rövid volt a zsinór. Nagyon jó volt így pihenni. A lepény is megszületett, addig Barni Apa ölében pihent tovább, majd mindhárman lepihentünk a tiszta ágyba, és elkezdett szopizni, nagyon szép, érett, egészséges, ügyes baba volt. Egész nap ébren voltunk, és örültünk neki és egymásnak, és én még utána egész éjjel gyönyörködtem benne…

Örök hálát érzek Ágiék felé ezért, hogy ilyen csodásan voltak velünk első babánk születésénél! És a férjemnek is végtelenül hálás vagyok, hogy ilyen érzékenyen volt jelen, és pont úgy támogatott, ahogy nekem a legjobb volt!

B. Zs.

Véletlenül kiválasztott mesék.