igaz történetek szülésről, születésről

866. nap: Csoda a négyzeten (Boldizsár)

866. nap: Csoda a négyzeten (Boldizsár)

Három év múlva ismét várandósan, az első szülés emlékével már biztosan tudom, hogy nem kórház és nem orvos. És aztán megint baj van, a bába börtönben, perek várnak a többiekre is. Lehet így szülést kísérni? Van erre energia, lelkierő ilyen nyomás mellett? Szerencsére van, vállalják, bár ígérni semmit nem tudnak (ha épp akkor van a tárgyalás). De azért bizakodunk.

És megint egy héttel korábban, bár most azt hiszem, rásegítettem én is (egy ügyintézésekkel telezsúfolt nap, alvó hároméves felcipelése a harmadikra, majd a csomagok szintén a harmadikra). Elalszik a nagylány, én pedig óránként járok vécére. De azért még nem merem bizton állítani, hogy ez az.

Aztán kezdődnek a fájások, de most még tudok aludni kicsit. Aztán már nem. Beállok a zuhany alá, közben azért felhívom Ágit, hogy majd szülök, de ne kapkodjon, jól vagyok. Aztán egy kis vértől megijedek, megint hívom, ááá, csak a nyákdugó, de akkor már elindul, és hívja Julit, a doulát is. SMS-ben még pötyögöm a címet, közben fájások, a zuhany alól nem is állok ki. Hívom a húgomat is, aki jön vigyázni a nagyra, amíg én szülök. A fájások egyre jönnek, a forró víz meg a nyakamba.

Felébred a nagy, nem érti, miért kiabálok, nem tudom megnyugtatni, elkezd sírni. Pisilnie is kell, de nem tudok neki segíteni, már csak kiabálok, de szerencsére a legjobbkor megjön a tesóm és a párja. Rozi megnyugszik, pisil, kap ruhát.

Közben nekem a kezem önkéntelenül az összeszorított lábam közé kerül és mintha ott valaki érkezni szeretne, tejóég! Szólok húgomnak, ő mentőt akar, én istenments!, hívja inkább Ágit, hogy merre vannak, mit tegyünk. Ő csak annyit javasol, hogy vegyünk egy puha törölközőt, hogy arra tudjon érkezni a gyerek, és kábé annyi idő is marad, mert aztán egy tolás, kint a feje, kis szusszanás, tejóég, most mit kell tenni, de aztán újabb tolás, és szépen belecsusszan a kis fiúcska a törölközőbe a húgom karjai közé.

Aztán gyorsan átadja, én megnézem, oké, köldökzsinór nem tekeredett, átölelem, mehetünk pihenni, elfáradtam a sok ácsorgásban. Elbotorkálunk az ágyig, óvatosan lefekszünk, bebugyoláljuk magunkat, aztán lehet cicizni. Nagyon ügyes ebben is kis Boldizsár.

Aztán megjönnek Ágiék is, megnézik a babát, kicsit eszünk, megszülöm a méhlepényt, aztán ők el. Megérkezik Apa, majd a szüleim is, így családi körben telik az első pár óra.

Most már bármennyi gyereket szülnék, olyan élmény volt ez, csoda a négyzeten.

G. J.

Rozi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.