igaz történetek szülésről, születésről

855. nap: Ötről hatra (Janka születése)

855. nap: Ötről hatra (Janka születése)

Rögtön tudtam, hogy megfogantál. Dédelgettem a titkot. Meg aztán hátha nem is. Semmi, de semmi jel nem volt, még az eddig mindig jelentkező melltünet se, hiszen szoptattam. De biztos voltam benne, hogy megvagy.

Aztán egyszer csak, amit a többiek sose csináltak, elkezdtél beleszólni az életembe. A legkényesebb pontok egyikébe: nem hagytál kávét inni. Micsoda dolog ez?

Aztán megijesztettél, de nagyon. Negyedik gyerekként illett volna éreznem már jó ideje, hogy mozogsz, de még a 22. héten se éreztem. Hirtelen rám tört, hogy talán nem is vagy. Hiszen semmi nem igazolt még, biztos csak álterhes vagyok!

Épp a dunaújvárosi kórházra lehetett rálátni onnan, ahol akkor voltunk egy szülésnél. Átrohantam ultrahangra. A kolléga közölte, hogy pont időben érkeztem, mert orvosi javallatra még két hétig el lehet téged vetetni, ugyanis hosszabb a karod, mint a lábad. Így negyven fölött, tudja, kollegina, előfordul… Sajnálja. De van egészséges gyerek, ugye? Három. Nalátja.

Nehezen voltam aztán Dunaújvároson. Hosszú, nagyon hosszú szülés volt.

Körülbelül két héttel a születésed előtt egy másik, Ági nevű nő szülésénél voltam veled. Egy Szeged közelében lévő tanyán. Egyszer ő, másszor én… Mind sorra kerülünk. Én talán – ennél a kapunál – most utoljára.

Milyen jó lenne, ha most lenne valaki, egy igazi bába, aki velünk lenne, hogy beleengedhessem magam a szülésembe, a születésedbe… De nincs. Még nincs. Nekem nem adatik. Jobb híján doulákkal leszünk csak, meg a család. Anyu, ő lesz a Jakab-felelős. A többi testvéred – ahogy majd alakul… Csak ne hetedikén szülessél, mint a nővérkéd, az nem lehet, hogy egy napon legyen a születésnapotok!

Ötödike van. Csomagolok, hajnalban indul az egyik nagy sítáborba, van, aki már elutazott máshova a síszünetben, és van, aki marad. Már napok óta alig adsz életjelt magadról. Most meg egyáltalán semmit. Nem bírok aludni. Vajon hogy lesz, milyen hosszú lábad lesz, fiú vagy-e vagy lány, vajon ki lesz itthon, vajon ki lesz itt… Jó lenne egyszer, ha a testvérem is itt lenne, de már biztos nem lesz több egyszer…

Fürdőkádban félálom, félálomban fél alom, félálomban fél, él… Hű… Ez mintha egy kontrakció lett volna, hány óra, négy, ajaj, ez most nem jó, akkor nem tudom kivinni Dánielt hatra a buszhoz! Na, azért! Semmi.

Fél öt, ki kell szállni a kádból, költeni a gyereket, átadni a fürdőszobát, megy a busz. Na, mi ez már megint? Lehet, hogy nem megyek én már sehova? Menjetek, vidd ki a buszhoz a gyereket, de siess vissza!

Szólok ennek, szólok annak, gyorsan, ameddig telefonálni tudok – kis takarítás, szoptatás, na, ezt nem kellett volna, ez a söprű már itt marad.

Hazaértél végre, de jó – akkor zuhanhatok, a sebesség őrjítő, muszáj kapaszkodni, visz az ár, visz a vonat, megyek utánad, jaj, ne olyan gyorsan, Jakab megint szopni kér, kap, kicsit kifele, megint befele, itt jó, végre nagyon jó – te maradj itt, a mi gyerekünk születik, a többi mind kifele, de azonnal – jó, jó, jó veled, maradj, maradjunk így, jaj, ne szüless még, kérlek, olyan jó a Papával így, hadd maradjak így még vele egy kicsit, de nem kívánságműsor ez, születik, dühösen hívom Katit, gyere be, ha meg akarod fogni, ne, a gátamat ne, soha így ne, többet így nem, senkinek, zúdul a magzatvíz, és már ki is csusszantál, kis béka, édes kicsi béka, ide, ide, a kedvenc méretem, hadd szorítsalak, azon vizesen, le ne csússz, édes, itt vagy? Takard már be, hallom az utasítást valahonnan, de nem jut el semmi az agyamig, csak szagollak, nézlek, iszlak, jaj, hát ilyen jó szag van a méhemben? Hát hol voltál te, hát hol vagy, honnan jöttél?

Lassan szétnézek, hol is vagyunk, kik is vannak itt… Valaki kérdezi, fiú vagy-e vagy lány, valaki válaszol, lány vagy. Én meg, hallom a hangomon, azt mondom, mindegy, és mindegy az is, milyen hosszú a lábad-karod, minden mindegy, a miénk vagy, kicsi béka…

Mama

Dániel > > >
Dorka >>>
Jakab > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.