igaz történetek szülésről, születésről

691. nap: Első császárom – piros folt a hasamon (Anglia, London)

Kislányommal való várandósságom tele volt stresszel. Végig ijesztgettek az orvosok, a legfőbb dolog az volt, hogy kevésnek minősítették a magzatvizet, és így négyhetente ultrahangvizsgálat volt kiírva, és mivel nem volt nagy a baba, és szerintük nem fejlődött rendesen, a 39. héten meg akarták indítani a szülést. Ki tudtam könyörögni pár nap haladékot, így végül is 39+5 napra lett az indítás.

Zselét raktak a méhszájra este nyolc órakor, ettől nekem pár órán belül olyan erős összehúzódásaim lettek, hogy a falat kapartam és üvöltöttem. Átmenet nélkül olyan erővel törtek rám a fájások, hogy nem tudtam semmit se kezdeni velük. Kaptam egy injekciót, amitől nekem nem fájt kevésbé, de a baba bealudt, majd a gázt próbálták rám tukmálni, amitől meg folyton hánytam. Egyfolytában csitítgattak, hogy ne üvöltsek, végül a kádba küldtek, hogy fürödjek.

Ott megrepedt a burok, és zöld lett a víz. Szóltam a szülésznőknek. Először rám se hederítettek, majd később pánikszerűen átcipeltek a szülészetre, ahol rábeszéltek az EDA-ra. Mikor beadták, rá fél órára a kislányom szívhangja lelassult, de drasztikusan – azonnal toltak a műtőbe!

Megszületett Cecilia, 2750 g és 48 cm (200 g-mal többel, mint amit az ultrahangon mértek!)

Négynapos kórházi tartózkodás után kiengedtek, de én már akkor szóltam a szülésznőknek, hogy valami nem stimmel, piros folt van a hasamon, és meleg is, nem figyeltek rám, semmibe vették a megjegyzésem.

Pár napra rá a sebem kilyukadt, és ömlött belőlem sugárban a gennyes váladék, alig bírtam felfogni a pelenkákkal. Azonnal vissza a kórházba, újra négy nap, erős antibiotikumos kezelés, fájdalom, szenvedés, sok sírás.

K. K.

Második császár >>>
Első otthonszülés >>> 

Véletlenül kiválasztott mesék.