igaz történetek szülésről, születésről

831. nap: Egy bábainas naplójából (Lőrinc)

831. nap: Egy bábainas naplójából (Lőrinc)

Alighogy megpróbáltam kialudni a B. Cs-féle éjszakai kalandot, másnap éjjel Geréb Ági hívott 3.22-kor. Na, de ez már tényleg G. Zs. lesz! Kell-e sietni? Bizony, kell. Mivel „fölkészültem”, tudtam a címet (bár térképem nem volt), de hát mire van a GPS, ha nem erre? Most is megbeszéltük a szokott helyet (előző éjjel már megszoktam). Várom Ágit, nagyjából öt perc volt, de alig fértem a bőrömbe, folyton az járt a fejemben: „Most késem le Zs-t, ahogy tegnap Cs-t!”

Már azon voltam, odamegyek mégis előre. Beírtam a címet a kütyübe, hát kiírta, hogy nincs ilyen utca. Nem hittem a szememnek! Nem létezik, hiszen ez idei frissítés, és az ő lakóparkjuk már legalább öt éve beépült. (Utóbb kiderült, hogy valóban így van, csak hát az önkormányzat nem tette rá a térképre, így a GPS persze, hogy nem tudta ezt az utcát sem. Állítólag már voltak komoly problémák belőle, például amikor mentőt hívtak éjjel egy kisgyerekhez, és az sem talált oda. Tiszta hülyék!)

Egy szó, mint száz, muszáj volt megvárni Ágit, de tényleg hamar jött. Elindultunk, de a térkép nagyon félreérthető volt, Ági bosszankodott, mert vissza kellett fordulnunk, illetve rájöttem, hogy nem lehet arra menni, amerre a térkép alapján ő gondolta. Így aztán ugyan veszítettünk néhány percet, mégis örült Ági, mert állította, hogy ha nem vagyok vele, nem talált volna oda.

Az úton még egyet telefonáltunk, Zoli hangja meglepően nyugodt volt a kérdésre: „Zsuzsi hogy van?” – „Hát, vajúdik.” – jött a válasz, mintha mondjuk, azt mondaná, éppen teregeti a ruhákat, nem pedig az érződött, hogy mindjárt kitolási szak van.

Ahogy fölrobogtunk, a fürdőszobában találtuk a vécén ülve, javában benne volt már, köszöntünk, átöltöztünk, gyors szívhanghallgatás, minden kontrakció közben iszonyúan lelassultak (kb. 60-ra), aztán megjavult. Ági mondta, hogy ez a zsinórtól van.

Aztán kb. két kontrakció után a kitolási hangok kezdődtek. A borogató víz már ott volt, cseréltünk még kb. két borogatást, közben Ági megágyazott odabent villámgyorsan (nem tudom, hogy csinálta).

Közben egyszer odasúgta: „Adj neki másik ruhát!” Micsoda? Mit adjak? Hisz van rajta valami póló, az miért nem jó?… Nem értettem, aztán kiderült, ez a vizes borogatást jelenti. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek magamon. Jó kis segítség vagyok én is, mint aki még sose járt szülésnél.

Ági épp valahol a hálószoba és a fürdőszoba közt járhatott, amikor Zsuzsi szólt, hogy jön a baba. Annyira váratlanul ért, nem tudtam, most mit kéne csinálni, pláne, hogy láttam a szemem sarkából a nyitott ajtón át Ágit – gondoltam, hallja, tehát jönni fog. Mint utóbb kiderült, ő meg úgy gondolta, ha ott vagyok, hát megfogom én a babát. Ági, Ági! Nekem ezt még szoknom kell ám – nem megy csak úgy, pláne vécén ülő szülő nőkből kivarázsolni azt a gyereket! „Fogd már meg!” – szólt. Ja, jó! Persze, de gyere már légy szíves te is! Már ott is van, és ketten kétfelől fogjuk, mondanom sem kell, Ági a jó oldalon nyúlt oda, közben gyorsan letekerte a zsinórt, előreadta a kisbabát, és onnantól már sínen volt minden.

Bekísértük a hálószobába, és annyira boldogok és annyira aranyosak voltak ott hárman. Szívesen néztem volna őket, de valahogy az tűnt jobbnak, ha maguk lehetnek. Érdekes volt, hogy több „ismerős” dolgot is láttam náluk. Egy valamire például pontosan emlékszem, egy ugyanolyan igazi békebeli, fém, kék Audi-matchbox volt a gyerekszobában, amit a mi gyerekeink is az apukájuktól örököltek. Otthon éreztem magam…

Nem emlékszem más dolgokra, de jó volt náluk lenni nagyon. És nagyon jó volt, hogy ezt a szülést már NEM KÉSTÜK LE! Csak igen rövid volt… Mondta Ági, hogy legközelebb már csak én érek oda – ezektől a jóslatoktól mindig kiráz a hideg – egyelőre… Aztán ki tudja, lesz-e ez valaha másképp.

Mikor kijöttünk a házukból, akkor láttam, milyen közel van a kórház – légvonalban talán háromszáz méter lehetett. De jó, hogy nem ott született ez a kicsi Lőrinc!

M. É.

(a tegnapi mese – másik oldalról)
Anya mese > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.