igaz történetek szülésről, születésről

781. nap: A kezdő

781. nap: A kezdő

Három év házasság, ugyanennyi várakozás, eredménytelen meddőségi vizsgálatok, szülői házból való kiköltözés után az összeomlás, feladás határán egyszerre csak megfogant a pici élet bennem. A terhesség simán zajlott, hiába jártam az orvoshoz és próbáltam elkápráztatni a „tüneteimmel”, mindenre csak unottan bólintott: „Ez teljesen normális.” Anyósom betegsége súlyosra fordult, és mire aláírtuk a ház vásárlásáról szóló szerződést, meg is halt, éppen félidőben. Apósom majd megzavarodott, követelte, hogy költözzünk vissza hozzá. Nem tettük. Helyette a ház felújítása, költözködés nagy pocakkal. Közben a dilemma: hol szüljünk? Hát, talán inkább kórházban, az elsőnél az ember sohase tudhatja.

Az épp aktuális orvosi vizsgálatkor a doktornő közölte, hogy kórházba kell mennem, mert a baba szívhangjai nem jók. Sírva hívtam a páromat, vigyen be. Két napig próbálták kicsalogatni a babánkat, eredménytelenül. Pénteken hazamehetek. Csütörtök este azonban hirtelen a kórházi ágy szélén ülve elárasztott a magzatvíz. A szobatársam hívta a nővért, én tehetetlenül ültem a vízben. Majd jött a szülésznő is, megvizsgált, és vitt engem ágyastól a szülőszobára.

Adott valami homeós bogyót, hogy az ásványianyag-veszteségem ne legyen olyan nagy, meg egy tablettát, amitől a fájások között majd tudok aludni az éjjel, ne legyek fáradt. A férjemet még ne hívjam, hadd aludjon nyugodtan, majd behívjuk a végére. Aztán magamra hagyott, aludni ment.

Aztán jött egy fájás, ami több órán keresztül tartott. Közben többször próbáltam kivánszorogni a vécére. Nem volt jó sehogy se. Álomképek is gyötörtek: két fickó eltévedt az úton és tőlem akarták megtudni, hogy merre kell menniük. Hangosan kezdtem nekik magyarázni, a saját hangomra ébredtem fel.

Éjjel kettőkor nem bírtam tovább, hívtam a szülésznőt. Vizsgálat: félidő. Infúzió: fájáscsökkentő. Most már hívhatom a férjemet. Hívom: nem veszi fel. Hívom újra, még mindig nem. Szülésznő megkönyörül: neki végre sikerül, a párom úton van. Utólag kiderült: éjjel egyig az interneten lógott. A kórház felé autózva azon gondolkodott, hogy most hova a fenébe megy, és miért nem fordul vissza és bújik be az ágyba. A kórház bejáratánál csenget: „Azt hiszem, apuka leszek.” Beengedik.

A szülőszobán talál engem, infúzióval a kezemben, kipurcanva, mint még soha. A második félidő gyors, a tágulás végére érünk, és a fájások is elmúlnak, hála az infúziónak. Tolófájás már nincs. Oda se neki, van oxitocin. Közben bemegy még egy kisüveg antibiotikum. De én azt nem akartam! Ugyan már, csak ilyen kicsi üveg, mindjárt vége van.

Katicapóz, tessék nyomni. De ne ordítva! Mit hall az a szegény gyerek elsőként az életben?! Nem érdekelt, ordítottam. Nagyon fájt. A doktornő mindenre elszántan leste az alkalmas pillanatot a gátmetszésre. Szerencsére, nem volt rá szükség.

Amint kibújt a baba, a másodpercek ólomlábakon jártak: mit csinálnak ott vele? Nem is látom, látni akarom. Azt mondták, azonnal a hasamra teszik. No, végre itt van, vastagon magzatmázas az egész gyerek, főleg a háta, feje, arca. Istenem, ilyen gyönyörű gyereket még ti se láttatok soha, igaz??? Csöndes sunnyogás. A párom se jut szóhoz, bölcsen hallgat. Abban a pillanatban ő inkább azt gondolta, hogy egy kis földönkívülivel ajándékoztam meg.

A lepény megszülése is fájdalmas. Utána a doktornő végre munkához jut: varrnia kell, kis repedés. Szuri, utána azonnal öltögetés, anélkül, hogy megvárná, míg hat az érzéstelenítés. Beleszúr az eleven húsba, húzza rajta keresztül a legalább fél méteres cérnát, ordítok. Lazítsam el az ülepemet. Szorítom össze, amennyire csak bírom. Három öltés, tizenötnek tűnik.

Néhány óra múlva visszatolnak a szobámba. Éhes vagyok, mint a farkas, fel bírnék zabálni egy fél elefántot, de reggeli majd csak fél nyolckor lesz. A párom úgy dönt, hogy bemegy dolgozni. Igaz, kapna szabadot, de péntek van, ilyenkor rövidebb a munkanap, nem éri meg. Otthagy.

A baba mellettem, állandóan mellen. Hihetetlen. Az én kislányom. Boldog vagyok.

K. S.

Julia születése Apaszemmel > > >
Martin születése Anyaszemmel > > >
Martin születése Apaszemmel > > >
Miriam születése Anyaszemmel > > >
Miriam születése Apaszemmel > > >
Miriam születése testvérszemmel > > >

Dúla > > >
Barátok közt beszélgetve > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.