igaz történetek szülésről, születésről

694. nap: Hát, ez nagyon lassú (Tomi születése)

694. nap: Hát, ez nagyon lassú (Tomi születése)

Egyhetes terminustúllépés után végre spontán beindult első gyermekem születése. Akkor még mit sem tudtam arról, hogyan is folyik egy szép vajúdás, egy szülés. Hagytam magam letaglózni, lehengerelt a fájdalom.

Nem sokáig bírtam sajnos, és kb. hatórás kínlódás után kértem EDA-t. Nem mozoghattam, csak feküdtem az egyik oldalamon. Férjem a kezemet szorongatta és halálfélelme volt, hogy mi lesz most, miért is ilyen fájdalmas. A választott szülésznőm csak pihent egy fotelban, rám sem hederített (mert hajnal volt).

Mikor az orvos bejött reggel, megvizsgált, és „Hát-hát, ez nagyon lassú, nem halad, ha még itt akar ülni holnap estig, várjunk, de én inkább a császárt javaslom.” ‒ szöveggel gyorsan fel is nyisszantott. Persze, hogy beleegyeztem, nem mertem vitatkozni, fogalmam sem volt, milyen egy háborítatlan szülés.

A kisfiamat könnyen szoptattam ‒  a szörnyű csecsemőosztály ellenére ‒, a hegem szépen gyógyult, fizikailag villámgyorsan felépültem. Lelkileg viszont évekbe telt, mire feldolgoztam ezt az „élményt”.

A zárójelentésemen relatív téraránytalanság állt… Hahaha!

K. K.

Dani >>>
Borcsi >>>

Véletlenül kiválasztott mesék.