igaz történetek szülésről, születésről

606. nap: Ismeretlen biztonság (Gellért születése)

606. nap: Ismeretlen biztonság (Gellért születése)

Akkor hát újra. Ezt már ismerjük. Kora reggel ébredés, aztán még egy kis haladék (csak húsz perc), aztán igen, jó erős kontrakciók, jó sűrűn.

De most csak én egyedül, még egy kicsit egyedül. Most van egy kis idő gyertyát gyújtani, aztán bele egy kis illat. Mint a nagykönyvben. Vagy úgy, mint korábban? Nem is kell az illat?

Felébred Apa. „Születés?” „Igen, talán.” „Telefonálj!” „Még nem.” „De tudod, időben kellene.” „Még nem. Csak jöjjenek még a hullámok, hisz épp csak elkezdődtek. ”

Igen, jönnek, úgy, mint három éve. Ez is olyan lesz. Jó és gyors. Telefon, aztán jöttök Ti, picit itt vagytok, baba kibújik, vége. Jó lesz így…

Telefon rendben. Doula itt. Bába itt. Itt vagytok. Minden megy a maga útján. Hullámok, hullámok… Jó így…

Felébredtek a nagyok. Mi? Még ne! Még nincs itt az ideje, még csak vajúdok. Néznek rám. „Bújik már?” „Nem, még nem.” Kimennek, bejönnek… Ez így nem jó. De szeretném, ha jó lenne! De nem jó.

Elengedem őket, menjenek. Jobb így. De nem olyan, mint volt. Lelassult minden. Gyengébbek a kontrakciók.

Jó ez így? Vagy nem is szülünk ma? Várunk. Miért nem jönnek a hullámok úgy? Majd jönnek.

Már világosodik. Már a kitolásnál kéne tartani. Három éve már úgy volt.

Én úgy szeretem. Úgy szeretném!

Elalszunk, kontrakcióra ébredünk. Jó, de rövid. Várunk. Hideg van, meleg van, miért ilyen ismeretlen? Hol az ismert biztonsága? Türelem.

Türelem. Ez nem az a baba, nem az a születés. Nem az.

Már jobb. Erősebb, hosszabb.

Ez más. Másvalaki. Ő valaki más. Egy másik születés!

„Most ne nyomj még! Várj!” „Azt nem lehet, ki fog jönni!”

Akkor hát legyen! Legyél, Te! Kint.

Megjöttél, Te pici fiú.

O. K.

Ábel > > >
Dorka > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.