523. nap: Így „nyílik” ki (Viktória Csilla)
Nagyon szép élmény volt, teljesen problémamentesen zajlott. Kedden kezdett folyni a magzatvíz, és jöttek az összehúzódások, aztán befejeződtek, aztán másnap is jöttek stb. Közben minden nap többször is telefonáltam Áginak.
Szombat délután ötkor szóltam Ágostonnak, hogy jöjjön be a szobába, mert nem szeretnék most egyedül lenni. Vártam, hogy lesz hasmenésem, kiültem vécére, de hiába. Olyan biztos voltam benne, hogy csak így kezdődhet, hiszen a menzeszem is így kezdődik mindig. Megint voltak összehúzódások, aztán hétkor telefonáltunk Ágiéknak, hogy jöhetnek, Ágoston úgy érzi. Ez viccesen hangzik, de tényleg ő mondta, hogy szerinte már biztosan hamar megszületik, mert úgy nézek ki. Nem éreztem akkora fájdalmat, amekkorára számítottam, és azt hittem, jó, ha másnapra megszületik ez a gyermek. Ágiék elindultak, és közben még telefonálgattunk, míg ideértek.
Nagyon hamar lezajlott minden, szerintem meg sem kínáltuk Ágiékat a saját kezűleg gyártott almaléből, pedig készültünk. Szüléskor nagyon családias hangulat volt, a bábák a háttérben voltak, mi pedig ketten (vagyis hárman) tettük a dolgunkat. Ágoston csinálta a forró vizes borogatást nekem.
Mikor már éreztem, hogy nyomnom kell, akkor masszírozta a gátam, és ő volt, aki először látta meg a kis Viki fejecskéjét. Nem gondolta, hogy így „nyílik” ki a hüvelynyílás, mondta utána, én pedig elmeséltettem vele, hogy mi merre ment.
Aztán a babát a hasamra tettük, és mászott fölfelé! Óriási élmény volt! Nem tudom semmihez hasonlítani!
Nem gondoltam volna, hogy a kitolás nem fáj!!! Éreztem, hogy nyúlik-feszül, de nem fájt! Szerintem ez olyan, mint egy csoda.
Aztán azt hiszem, hogy mondta Ági, hogy tegyem mellre. (Az nem nagyon ment, még napokkal utána is bénáztunk, amiből kis sírás lett általában, de „kihevertük”. Most már egész jól megy.)
Aztán a köldökzsinór lüktetése megszűnt, Ágoston elvághatta, Ági mutatta, hol.
A méhlepény nem akart magától kitolódni, nem éreztem több nyomási kényszert, így Ági mondta, hogy próbáljam meg nyomni, ő pedig tartotta a köldökzsinórnál fogva, hogy ne csússzon vissza, amit már kinyomtam. Az is hamar megszületett, Ági megmutogatta, mi micsoda rajta, betettük egy edényben a hűtőbe, hogy majd fát ültetünk rá a hagyományok szerint. Így lett Vikinek almafája itt az udvaron a ház előtt. Idén már termett.
Szerencsére a gátam sem sérült. Az első hosszabb sétára hatnaposan mentünk, elvittük Vikit a siófoki kikötőbe egy hordozókendőben. Azért nekem még mindig nem volt jó annyit menni, éreztem alul az izmaimat.
Most már érzem, milyen, mikor valaki anya. Olyan arcokat produkál ez a kis Bogyó, képes vagyok nézegetni órákig. Születése (fél tíz) után nem tudtam elaludni, és hajnal ötig simogattam, nézegettem. Akkor jöttem rá, hogy nem is aludtam semmit. Ágoston aludt, mint a bunda, szerintem jobban elfáradt, mint én.
L. E.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1721: Képrázatok 2. (Rita és Balázs)
- 1731. nap: Összetartozás (Míra születése az apukája szemével)
- 1644. nap: Nagyvizit (Hanna születése)
- 1642. nap: Egy megtört anya
- 962. nap: „Megbeszéltük” (Tamóka születése)
This post is also available in: angol
