igaz történetek szülésről, születésről

398. nap: Tündér Ilona (Ilus születése)

398. nap: Tündér Ilona (Ilus születése)

Most már gyakorlott vagyok, szinte rutinos. Megint hamarabb jön, most két és fél héttel, és most tudjuk, hogy lány. Legalább is Te azt mondod.

Este elmegyek Zorkával aludni, és milyen jól teszem! Mert 11-kor ébresztő. Valami történik, de közben még vissza-visszaalszom. Aztán már nem alszom vissza, de Balázst még hagyom.

Aztán hirtelen lesz nagyon rossz, és ráülök a nagy labdára, az Zorkánál is bejött. Most is jó. De már hangos vagyok, Balázs felébred. Kint vagyok a fürdőszobában, nehogy Zorka felébredjen. És megint itt a dilemma, hogy mikor hívjam Ágit. És már megint húzom az időt, mert nem tudom, mit mondjak. És különben is, ezek olyan rendszertelen fájások.

Aztán nincs más választás, telefonálni kell, és az élet mintha ismételné magát, megint hülye kérdéseket teszel fel. És egy idő után megint nem tudok válaszolni, átadom a kagylót Balázsnak, és Te mondod: „Jövünk.”

És ekkor új érzet. Meleg a lábam között. Magzatvíz. Nahát, ez Zorkánál csak a kitoláskor ment el. Tényleg, milyen más két szülés. De mire idáig jutnak a gondolatok, a baba elindul kifelé.

Úristen!! Még a bugyi is rajtam van, azt azért leveszem. Leszalajtom Balázst a szomszédasszonyért, Andiért, ő is bába, micsoda mázli. Mondja, öltözik és jön. Mire Balázs visszaér, már teljes a pánik, érzem a baba fejét a tenyeremben. Na, ezt az érzést, azt hiszem, soha nem felejtem el. Fantasztikus. „Balázs, gyere, kapd el, jön a baba!”

És jön, és itt van velünk. És ekkor megérkezik Andi, és segít, leülünk a vécére, a babát simogatjuk, betakarjuk, babusgatjuk.

Zorka is felébred, kijön, megnézi a kistesót. Szegény megkérdezi: „Ugye, nem kiabálsz többet?” Már nem kiabálok.

Ekkor érkeztek meg, Ági és Juli. És az olyan jó.

Hiányoztál! Nagyon hiányoztál! Akkor ott nem éreztem, csak utána. És itt hagytad a piros karkötődet. Elvinnénk majd egyszer, ha Neked is jó lesz.

És most nincs hasfájás, nincs kórház. A testem teszi a dolgát, a baba teszi a dolgát.

Juli, Te mondtad, gyógyító ez a szülés. És valóban az volt. Meggyógyultam.

K. K.

Véletlenül kiválasztott mesék.