1767. nap: Erőszak
Még beszűrődik a nehéz, hipós levegő, meg a hangzavar a rádióval, hogy jól szórakozzunk, de a neonok vakító fényét lassan lefedi a hatalmas tölgyfa árnyéka, levelei arany madarakká válnak, belém költöznek – érzem az akaratát, a segítségét... kicsiny fények születnek bennem, érzem, hogy megérkezik... sejtről sejtre, lassan szakadok szét, ahogy bújik elő belőlem a csodás palánta, mindjárt megláthatom, a bőrömön érezhetem...
Tovább
1766. nap: Nemcsak a testemen keresztül
Az egyik ilyen injekciónál elsírtam magam, a nővérke sem értette (persze, hogy nem, lombikos anyukaként magamat szurkáltam hetekig napi szinten), mondtam, hogy ezután a szülés után én már semmi fájdalmat nem bírok elviselni. Erre faggatni kezdett, hogy mi a baj, mondtam néhány mondatot. Például, hogy a gyereket leszámítva elcserélném a történeteket egy csoportos nemi erőszakra.
Tovább
1765. nap: Nagyszerű közös kaland (Mátyás fiam születésének története)
Móni ekkor azt kérte Évától, hogy nyomjon akkorát, amekkorát csak bír. Éva eleget tett ennek a kérésnek, és valahonnan a hasa irányából feltörő mély, morgó hangon nyögve kitolta a gyermekünket. Én mindeközben előtte térdeltem és támasztottam, átölelve őt. Az esemény és Éva ereje annyira átható volt, hogy magam is zokogtam.
Tovább
1764. nap: Hamuba sült pogácsa (Boróka)
Majd egyszer csak elindult a kitolás. Annyira erős és intenzív volt ez az erő, hogy megijedtem. Azt gondoltam, én itt ezt abbahagyom, kiszállok. De ez a gyerek jött magától is. Először kibújt a feje, ahogy kell. Majd a teste, ahogy kell. Fogadtuk őt, ahogy kell. Edina lágyan duruzsolt neki, megkapta a hamuba sült pogácsát, egy egész életre.
Tovább
1763. nap: Mint egy rakéta, vagy legalábbis egy gyorsvonat (Huba születése)
A végén volt pár mozzanat, amit az első szülésnél nem élhettem át, akkor nem éreztem, és ez annyira meghatározza az érzéseimet ezzel a szüléssel kapcsolatban. Csodálatos volt. Éreztem, ahogy elfordult, amikor kellett, éreztem, amikor kicsusszant a kis teste, utána rögtön rám rakták, éreztem, ahogy lüktet a köldökzsinór, amit aztán a férjem elvághatott.
Tovább
1762. nap: Focicsapatot! Partjelzővel! (Hanga születése)
Az orvosom már korábban leszögezte, hogy faros szülést csak oxitocinnal és gátmetszéssel vállal. Nos, én ezekből nemigen éreztem semmit, mert annyira gyorsan zajlottak az események, és engem annyira magukkal sodortak, hogy alig voltam jelen. Bár a szülésznő „Ne üvöltsön, nyomjon!” beszólására élesen emlékszem, legszívesebben fejbe rúgtam volna, pedig nem szoktak agresszív gondolataim lenni.
Tovább
1761. nap: Első alkalom
Tudjátok, mi történt? Egy gyermek született. A legnagyobb csendben, bonyodalmak és eget rázó érzelmek nélkül. Egyszerűen a természet törvényeinek erejét használva megszületett. Nem zokogott ő sem, csak felsóhajtott és pihent.
Tovább