1371. nap: Én magam jutok eszembe
Emese későn ment férjhez és csak évekkel később szült. „Meg akarom várni, hogy nagyon vágyjam rá” – azt mondta. Amikor Anna baba néhány hónapos volt, telefonon beszéltünk, s kérdeztem, hogy vannak. „Hát, boldogok vagyunk” – felelte. Aztán pár hónappal később azt mondta: „Nekem senki se mondta, hogy ez ilyen jó”.
Tovább
1370. nap: Gyorsan kicsusszant (Emese, 1974)
Alig hogy befektettek a szülőszobára, rám akarták zárni az ajtót és távozni a nővérek. Én elkezdtem hangosan jajgatni, hogy jöjjenek vissza. Az egyik nővér vagy szülésznő, nem is tudom, benyit, és nem túl kedvesen kérdi, hogy „Mi van?” Mondom, hogy semmi, csak jön a gyerek.
Tovább
1369. nap: Az utazás (Gabi születése, 1973)
Mindenki le akart beszélni az utazásról, de én hajthatatlan voltam. Anyukám is mondta, mi lesz veled, ha ott jön rád a fájás. Én úgy voltam vele, a világon mindenütt tudják, mi olyankor a teendő, és különben is még van egy teljes hónapom.
Tovább
1368. nap: Göndör hajú kis angyalka (Gyöngyi, 1967)
Soha azelőtt újszülöttet nem láttam. Mikor megmutatták, az volt az első szavam: „Ó, de kis pocsék!” A szemei bedagadva, sárgás színe volt. Hogy mondhat ilyet egy anyuka, kérdezték. Nekem nem volt viszonyítási alapom. De gyönyörű kék szemű, szőke, göndör hajú kis angyalka lett belőle!
Tovább
1367. nap: Úgy fogok beszélni, mint egy orvos (Emili születése)
Ötpercenként fájok, örülök, ebből reggelre gyerök lesz! Hehehe… Egész nap ötpercesek, alig tágulok. Kádban isteni, horkolva alszom két összehúzódás közben, teljesen kipihenem magam két-három óra alatt. Minden fájásnál ordítok, nem tudok nem ordítani.
Tovább
1366. nap: Harmincöt óra (Máté)
„Jé, milyen nagy köldökcsonkot hagyott Ági! Eddig pulzált? Nagyon helyes!” Kérdésemre, hogy ismeri-e őt, azt mondta, igen, most jött haza Angliából, ahol valósággal rajonganak érte, és ő is nagyon tiszteli a munkásságát, és mondjam meg neki, hogy üdvözli!!!
Tovább
1365. nap: Sótlan (1001. mese)
Nagyon az enyém az idő. Nagyon az enyém a várakozás. Nagyon nem megosztható. Azért jó persze, hogy ott a Mama. Alig fáj jobban, mint eddig. Hogy ebből az összpontosított üres negyedórából mi lesz? Hogy ebből megszületik. Azt nem gondoltam. Meglepetés.
Tovább