1379. nap: Ikerszülés, erőt adó
Csak pislogtam. Ok nélkül miért császároznánk?! De hajthatatlan volt. Mondanom sem kell, mennyire nem egyszerű egy terhesség végén orvost találni, aki elvállal egy ikres kismamát ismeretlenül, a fura hüvelyi szülés mániájával együtt…
Tovább
1378. nap: Árokpart helyett vákuum (kislányom születése)
Akkor derült ki számomra, hogy én mindvégig ellenük dolgoztam. Harcoltam, feszítettem, nem akartam nekik megadni magam. Addigra viszont már megszűntem létezni, csak egy darab hús maradt belőlem, aminek a sorsa nem nagyon érdekelt, így nyomhattak, vákuumozhattak, mindegy volt.
Tovább
1377. nap: Kicsikém meg nem születésének története
Anyukám nyíltan beszélt nekem négy abortuszáról, amiket kegyetlenül megszenvedett és bánt. Gyilkosságnak nevezte őket, gyilkosnak magát. Ha jól tudom, nincs a családunkban olyan nő, akinek ne lett volna művi vetélése. Mélyen érző, csupa szív nők vannak a családomban. Életen keresztül hurcolják magukkal ezeket a sebeket.
Tovább
1376. nap: Anyám öröksége (Ambrus meséje)
Kimentem a konyhába, kivettem a mélyhűtőből a vajúdásomra bekészített jégkrémet, amire már egész nyáron vágytam, hiszen terhességi cukorbetegségem miatt nem fogyaszthattam ilyesmit egészen a vajúdás kezdetéig. Végre vajúdok, végre nassolhatok kedvemre!
Tovább
1375. nap: Mint Hófehérkéből az alma… (Soma – doulamese)
Megállunk, visszafordulunk, és egy elhagyatott erdei úton kicsit beljebb félreállunk. Jönnek a kontrakciók feltartóztathatatlanul – ám sajnos, egy idegen autós is jön szemben a keskeny úton, tehát gyorsan beugrálunk a kocsiba, és visszatolatva félreállunk. Majd kicsit odébb egy illegális szemétlerakó környékén találjuk meg a háborítatlanságot.
Tovább
1374. nap: Álmodtam egy nagyot… és valóra vált! (Matyi születése)
Ebben a fázisban már szinte minden összehúzódásnál kértem a természetes fájdalomcsillapítómat: ez a csók volt. Ina Maynél olvastuk ezt a tippet mint vajúdás segítő és fájdalomcsillapító módszert... Csókolózás közben a fájdalom legalább a felére csökkent, és az egész átélését sokkal könnyebbé tette, valahogy úgy tudom megfogalmazni, hogy mederbe terelte, ritmust adott.
Tovább
1373. nap: Jó dolog irányítottan nyomni (Fülöp születése)
Ez a testkicsúszás egy nagyon kedves érzés egyébként, valahogy az a szó jut eszembe róla, hogy „halacska”. Meleg, csúszós, talán masszírozó is. Mintha egy sebet ápolnának gyengéden, olyan volt a test kicsúszásának fizikai megélése. A lelki megélésig nem sikerült eljutnom, mert nem tudtam összekapcsolni, hogy ez a test most az, akit az imént hívogattam, hogy „Fülöp, gyere!”
Tovább
1372. nap: Pasztellpár
Miklós viszont nem volt a bőrében. Elsodorta a lényét Andrea állat mivolta. Megsemmisült, a saját szellemévé vált. Ahogy Andrea megfogta, eltűnt a testéből, mint a filmekben, amikor kiderül valamiről, hogy csak látomás. Halványan körvonalazódott a tér, amit elfoglalt a szobában, de ő nem volt sehol.
Tovább