1006. nap: Tiszta és nyugodt volt az a hajnal (Nimród születése)
Egy idő után gyengültek a fájások. Az utolsó pár milliméter tágulása majdnem annyi ideig tartott, mint az előző rész. Már felmerült, hogy kórházba kell menni, ha nem indul be újra. Ettől nagyon megijedtem, ezt semmiképpen nem akartam.
Tovább
1005. nap: Valami nagyon nagy dolog történik (Lara születése)
Nem értettem, hogy a felnőtteknek miért nem egyértelmű ez a teljesen egyszerű dolog, hogy a kisbabának az anyukája mellett a helye. Ez volt a másik félelmem a kórházi szüléssel kapcsolatban, hogy elviszik tőlem a gyermekem, akárcsak egy pillanatra is.
Tovább
1004. nap: Királynő voltam (Zoécska születése)
Lekapcsolták a villanyokat, gyertyát gyújtottak, és minden szabad volt, ami elősegítette a folyamatot. Királynő voltam, akinek a legfontosabb a megszülető pici babája. Egyre erősebbek voltak a fájdalmak, és hihetetlennek tűnt, hogy egyszer vége lesz. Ági megnyugtatott: „De, vége lesz.” Elhittem neki.
Tovább
1003. nap: Indián asszony (Larion születése)
Nagyon nehezemre esett az a fekvés. Akkor kezdtem valamikor hányni, bemenekültem a mosdóba, ahol egyedül lehettem, és próbáltam megbirkózni az engem átjáró és fogva tartó elviselhetetlen fájdalommal. Laci közben, mint egy apatigris, próbált távol tartani mindenkit, aki megpróbált engem onnan kirángatni – ez már a szülészet mosdója volt, viszonylag tágas és tiszta, kellemesen félhomályos. Szerintem ott jól ellettem volna (a szó mindkét értelmében), ha békén hagynak.
Tovább
1002. nap: Hüvelyk Panna a tavirózsa közepén (Luca születése)
Feltérdelek az ágyra: olyat érzek, mint még soha, pedig már van egy gyermekem. Mégis az érzés egyértelmű. „Zsolti, nekem tolófájásom van!” – sikoltok. Nem is értem, miért hívják tolóFÁJÁSnak, mert nem is fáj. Zsolti kapkodja a telefont. A szülésznő szerint még nem lehet az, a dúla már úton van.
Tovább
1001. nap: Bulcsú születése a felelősség vállalásának a kezdete
Állok a zuhanyzóban, nézem a piros vizet a lefolyóban, támasztom a falat. Bevillan egy kép: az amerikai börtönökről szóló dokumentumfilmekben állnak így az elítéltek a zuhanyzóban, miután jól megverték őket. Én is így érzem magam: mint akit megvertek, megaláztak és megerőszakoltak. Elvették a testem tőlem.
Tovább
1000. nap: Nem mondtam el senkinek, elmondom hát Áginak
Amint van már újra gyerekorvosunk az ünnepek után, szó szerint futva hagyom el karomon a kisbabámmal ezt a helyet, és a kórház kijáratáig meg sem állok. A kerítésen kívül aztán fellélegzem. Néhány hét múlva, az egyik első sétánk alkalmával egy mentőkocsi láttán rosszullét fog el. Percek múlva rakom csak össze, miért.
Tovább