908. nap: Nem háborítatlan, de szép (Marci születése)
„Kismama, hát ez teljesen zárt, ez még nem egy megindult szülés.” Na, ne már, az autóban kétperces fájásaim voltak! Utólag olvasok róla, de magam is érzem már akkor is, hogy az idegen környezet, a kórház, a szabályok, a vizsgálatok... A baba visszahúzódik, a test visszakozik. Hagyjanak békén, majd akkor szülök.
Tovább907. nap: Születési hely: „Egyéb” (Esra születése)
És tényleg: szülnék, de ugyanaz van, mint legutóbb. Képekben gondolkodom, nem tudok semmit verbalizálni, érzem, hogy mire volna szükségem, de nem jön ki a számon. Nincs is kinek. Kis vér jön, és én nagyon megijedek.
Tovább906. nap: Sima ügy, csak közben család lettünk (Tódor születése)
Mivel „versenyhelyzetben’’ én mindig bestresszeltem és simán levertem azt a lécet, aminél helyből magasabbat ugrom, egyértelmű volt a színhely. Nálam kórház kb. tuti császár. Bocs, kösz, nem
Tovább905. nap: „Profi ellátás” (Lukács születése)
Arra emlékszem, hogy nem volt lelkes, de tudomásul vette a döntésem. Tisztában volt vele, hogy a döntés joga az enyém. (Mindkét angol szülésnél ugyancsak tiszteletben tartották, hogy nem kértünk sem ultrahangvizsgálatot, sem AFP-t. És a csecsemőkori oltások közül sem kapták meg gyerekeink az összeset.)
Tovább904. nap: Otthonos szülés a kórházban (Rebeka)
Háborítatlan, örömteli szülésre vágytam. A szülésem minden vágyamat felülmúlta. Valószínűleg ehhez hozzájárultak a meditációk, a jóga, a homeopátia, a kismamamasszázs, a gátmasszázs. És persze, szerencse is kellett.
Tovább903. nap: A harmadik szülésem: Egy nyár végi napon (Zádor)
A szülés a felesleges burokrepesztés miatt veszélyes, az indokolatlan oxitocinadagolás miatt veszélyes, az epidurális érzéstelenítés miatt, a háton fekvésre kényszerítés, a siettetés, a kompetencia elvesztése, a megfélemlítés, a megalázás, és a megfelelni akarás miatt veszélyes.
Tovább902. nap: A második szülésem: Virágvasárnap éjjel (Lelle)
Körülbelül félidős lehettem, amikor betoppantam az információs hetükre. Az hagyján, hogy a kórházi szülésfelkészítő szakmailag meg sem közelítette ezt, de maga a légkör… Mintha hazaérkeztem volna. Körös-körül kedves, barátságos és nyílt emberek, akik nem ítélkeztek mások felett, hasonló gondolkodásúak, mint mi vagyunk, és nem mondták meg, mit kellene tennem
Tovább901. nap: Az első szülésem: Virágvasárnap hajnal (Zsombi)
Akkor olvastam először a Gyöngéd születés című könyvet, ami nagyon mély hatást tett rám. Tehát már nem csak az volt fontos számomra, hogy hogyan szülök, hanem hogy a babám is a lehető leggyengédebb gondoskodást kaphassa utána, hogy a legoptimálisabb módon indulhasson el az életbe. Ez viszont már sajnos nem jött össze.
Tovább