610. nap: Kipiszkálták belőlem (Örs)
Aztán végre eljött az én időm. Már ekkor felmerült bennem az otthonszülés gondolata, de férjem hallani sem akart róla, sőt, ha rajta múlik, programcsászárral szülök, hiszen Brazíliában így szül mindenki...
Tovább
609. nap: Ügyesen kibukfenceltették (Szinta Lelle születése)
Egyszer csak érezhetően más fájások következtek. Négykézlábra álltam az ágyon, a fejemnél a párom, ölében a kedvenc paplanom, amibe olyan jó volt beleüvölteni, belenyomni a fejem, vonaglani. A vajúdás során valamikor előkerült egy melegítő párna, tűzforrón végig a derekamon volt, szinte a baba kibújásáig, annyira oda kívántam, és annyira jó, hogy ott volt.
Tovább
608. nap: Reggel hatkor harangoztak (Sudár Kende születése)
Éppen a kádban ültem, mikor jelezték, hogy megjöttek, a párom lement kaput nyitni. Mire felértek, én már megint a hányós lavrocskám mögül mosolyogtam, támasztottam a fürdőszobaajtót. Mosolyogtak, megsimogattak, puszit is kaptam, nagyon örültem nekik, együtt a csapat.
Tovább
607. nap: A „plusz” szakító fájdalom (Emese Lilla születése)
Már javában benne voltunk az éjszakában, egy picit el is szenderedtünk, persze a kontrakciók ott voltak, fejemet a bábám ölébe hajtva próbáltam erőt meríteni. Beültem a kádba, próbáltuk kibeszélni, mi az, ami így lelassította az eseményeket. Bevallottam, hogy igazán nem is tudom elképzelni, hogy kijön a babám...
Tovább
606. nap: Ismeretlen biztonság (Gellért születése)
„Most ne nyomj még! Várj!” „Azt nem lehet, ki fog jönni!” Akkor hát legyen! Legyél, Te! Kint. Megjöttél, Te pici fiú.
Tovább
605 nap: Ég és Föld között (Dorka születése)
Tánc a minden és a semmi közt. És a végén ott van Ő a Te kezedben. Ég és Föld között. Egy pillanat. Egy megérkezés.
Tovább