igaz történetek szülésről, születésről

610. nap: Kipiszkálták belőlem (Örs)

Megjelent: 2012. jún. 6.

Örs ugyan nem itthon született, de vele kezdődik a sor.

Nagyon vágytam már gyereket szülni. Erre készültem, mióta az eszemet tudom. Míg a többi lány az osztályban tanító néni akart lenni, én már akkor is anya szerettem volna lenni.

Aztán végre eljött az én időm. Már ekkor felmerült bennem az otthonszülés gondolata, de férjem hallani sem akart róla, sőt, ha rajta múlik, programcsászárral szülök, hiszen Brazíliában így szül mindenki… Az otthonszülés gondolatától is sokkot kapott, ezért a családi béke érdekében nem erőltettem. Kerestem egy nőgyógyászt, és eljártam hozzá a magánrendelésre. A szülésről sosem mondott semmit, csak nyugtatgatott, hogy majd csak lesz valahogy. Én akkor még kis nyusziként nem mertem kinyitni a szám és rákérdezni mindenre, hagytam, hogy menjen minden a maga útján.

A várandósságom problémamentes volt, bár a vége felé próbáltak rám ijeszteni a kórházban, hogy óriás bébim lesz, meg kicsi is vagyok, készüljek, lehet, hogy császár lesz. Ezt nem akartam, és különben is éreztem, hogy velem-velünk minden rendben. Nem számoltam a kórház szigorával és mertem ‒ szerintük ‒ túlhordani a gyermekemet. Egy hetet kaptam pluszban és újabb ijesztgetéseket, hogy nagyon magasan van a gyerek, nem tud beilleszkedni (persze, mert még nem volt itt az ideje).

Lejárt az egy hét türelmi idő, és a kedves doktor közölte, hogy megindítja. Hétfő reggel (hajnalban) hétre berendelt a kórházba. Szerencsémre azonban a főorvos leszavazta a császáros ötletét, mondván, nem olyan nagy gyerek ez, simán meg tudom szülni.

Szegény Örs, őt senki nem kérdezte semmiről, csak elkezdték kipiszkálni belőlem. A méhszájtágító zselé mit sem ért, a burokrepesztés szintén semmit. Délben aztán a doki is meg a szülésznő is elunta, hogy még mindig egy fél kontrakciót nem produkálok, ezért megszavazták nekem az oxit.

Innét valóban felpörögtek az események, háromperces fájásokkal indítottam. A szülésznő kis idő múlva megdicsért, hogy milyen ügyesen vajúdok, most már nyugodtan kérjek fájdalomcsillapítót. Nem akarta elhinni, hogy nem akarok; a délután folyamán még kétszer rákérdezett, és mivel továbbra is elutasítottam, ezzel legalább végre békén hagyott.

Öt óra előtt aztán némi rásegítéssel ‒ hasbakönyökölés, gátmetszés ‒ világra jött Örs. A fájdalom elmúlt, mintha elfújták volna. Idegtépő négy napot kellett még bent töltenünk, ahol a nővérek leugatták a fejünket, ha a gyereket a mi ágyunkban látták, mondván, elkényeztetjük őket. A kórházi gyerekorvos bocicumit dugott minden gyerek szájába, ha kellett pótlás, ha nem.

Megfogadtam, hogy ezt többé soha. Nagyon sokáig tartott, míg visszataláltam önmagamhoz lelkileg, és mire ez megtörtént, a férjem elhagyott, karomon a hat hónapos gyerekkel.

A történet mégis hepiend, hiszen a második férjem mellett eddig háromszor éltem át a szülés igazi csodáját.

T. S. S.

Emese > > >
Sára > > >
Olivér > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.