igaz történetek szülésről, születésről

396. nap: Már világosodik (Villő születése)

Megjelent: 2011. nov. 5.

Vasárnap este kezdődött a születésed. A kertben vacsoráztunk. Az alhasamban éreztem először egy homályos fájdalmat, ami jött, és el is tűnt. Így ment egy darabig, teljesen bírható volt. Sétálni kívántam. Úgy gondoltam, hogy ez még egyáltalán nem a szülés része. Amikor jött az az érzés a hasamban, nem voltam biztos benne, hogy elkezdődött. Azért felhívtam Ágit, megkérdeztem, hogy szerinte ez a kezdete a szülésnek, vagy csak jelzés. Elmondtam neki, mit érzek, nem kemény a hasam, csak fájdalmat érzek az alhasamban. A bába azt mondta, ideje lepihennem, megpróbálni aludni. Ha 11 óráig lenne változás, akkor hívjam fel.

Komolyan vettem a tanácsot, és lefeküdtem aludni. De ahogy letettem a fejem, jóval erősebben jöttek a hullámok a hasamban. A férjem megtöltötte a kádat meleg vízzel, hátha majd jólesik belefeküdni. Közben sétáltam, sétáltam. Jólesett az asztalra támaszkodni, mögöttem állt az édesanyám, meleg kezével finoman nyomkodta a hátamat.

Belefeküdtem a meleg vízbe ‒ micsoda jó érzés volt! Mintha elvitte volna a fájdalmamat. A férjem ott ült mellettem, folyamatosan itatott. Még életemben nem ittam ennyit ilyen jóízűen. Folyt rólam a víz, egy hideg kendő jólesett a homlokomon. Azt gondoltam, most már ideje felhívnom Ágit, már éjfél elmúlt. Elindult hozzánk, és minden órában fel kellett hívnom, hogy hallja a hangom.

Még maradtam a vízben egy keveset, édesanyám kezei ott voltak alul a hátamon, enyhítették a fájdalmakat. Egyre erősebben jöttek a hullámok. És kijött a nyákdugó, együtt megnézegettük. Még soha nem láttam ilyet, csak hallottam róla. Repült az idő, újra felhívtam Ágit. Megnyugtatott, hamar érkezik. Már nem esett jól a víz, kiléptem. A fürdőszobában maradtam, támaszkodva a kézmosóra, azt hiszem, énekeltem. Kicsinek éreztem a fürdőszobát, ki akartam lépni.

És hirtelen megérkezett Ági, és hozott magával egy doulát is. Számomra pont időben jöttek, sem túl korán, sem túl későn. Két szoba között álltam, egy boltív alatt, ez jó hely volt. Forró kendők az alhasamon, hátamon, hihetetlen, mennyi megkönnyebbülést adtak. Támaszkodtam a doulán, mondtam neki a magamét, és hogy mennyire örülök, hogy itt vannak. Ő csak nézett rám, figyelmesen hallgatott. Ez is annyira jólesett! Meghallgatta Ági a szívhangot, nem hallottam semmit, és egy pillanatra megijedtem. Erre ő megnyugtatott, minden rendben van. Nem kell sietni, azt mondta, nagyon jól van a baba.

A férjem átvette a doula helyét, kapaszkodtam a nyakába. És hirtelen egy erős folyás zuhant a padlóra! Sok meleg folyadékot éreztem lecsurogni. El is felejtettem, hogy még nem folyt el a magzatvíz, most az történt meg. Nevettem rajta, hogy felejthettem el!?

Ezzel kezdődött egy újabb szakasza a születésednek, már nem esett jól állni. Az egyik szobában került egy matrac, gyertyák. Nem terveztem így, sem úgy, ez így jó volt. Leültem, mélyen belülről éreztem, hogy nyomni kell. Mögöttem a férjem. Szívhallgatás ismét, minden rendben volt.

Mielőtt elkezdődtek a tolófájások, volt egy nagy, pihentető szakasz. Mindenki csendben volt, talán aludt is mindenki egy percet. Fogalmam sincs, milyen hosszú lehetett ez a pillanat, akár egy fél óra is lehetett. Hirtelen feltűnt, hogy a spalettákon át már bejött a fény. Emlékszem is, hogy mondtam: „Jaj, de jó! Már világosodik!” Ez is megkönnyebbülés volt számomra. Aztán beindultak az erős tolások. Jöttek, jöttek mélyen belülről. Valahogy nem volt már kényelmes, ahogy ültem, Ági javasolta, hogy váltsak pozíciót, ha jólesik. Elindultunk a fürdőszoba felé.

Ági azt javasolta, hogy üljek a vécére, hátha jólesik, és segít kitolni a babát. Jónak éreztem, leültem, a férjem mögöttem, tartott. Ági előttem a földön ülve. Számomra nagyon sokat segített ez a helyzetváltozás, egyből sokkal lejjebb jöttél, mondta Ági. Minden felgyorsult. Mégsem maradtam a vécén, hanem leguggoltam. Nagyon jöttél, egyre közelebb. Meg tudtam tapogatni a fejed búbját, puhát és meleget éreztem. Úgy éreztem, nem tudok már nagyobbra megnyílni, és aztán hirtelen ott voltál Ági kezében, ott előttem.

Szembenéztünk egymással. Egy nagyon apró hangot adtál ki, amikor kibújtál, aztán csak néztél, néztünk. Megmozgattad lábaid, kezeid. Hallottam magamat beszélni hozzád, kedves mondatokat, finoman. Csodálkoztam rajtad, sötét hajjal jöttél, tiszta volt a bőröd. Megnéztem, minden megvan-e, kicsi orr, fülek, lábujjak, mindent megtaláltam.

A bába átadott téged nekem, egy kicsit lent kellett tartanom téged, mivel rövid volt a köldökzsinór. Visszamentünk a szobába, ahol lefeküdtünk az ágyra. Nagyon ébren voltál, és hamar felmásztál a mellemhez, hogy tudjál inni. Előtte elvágták a köldökzsinórt.

Csend és nyugalom lett a házban, hallottam, valaki elmegy reggelizni, kávéillatot éreztem. Ági aludt valahol a közelemben, a férjem is ott volt velünk. Vártuk a méhlepényt. Egy kis segítséggel kijött. Együtt megnézegettük, egészséges volt.

Még egy keveset beszélgettünk, aztán el kellett indulni a bábának és a doulának. Olyan nagy hálát éreztem irántuk, igazi segítséget nyújtottak számomra a születésednél.

C. C.

Véletlenül kiválasztott mesék.