igaz történetek szülésről, születésről

1770. nap: Otthon nem szülés Angliában

1770. nap: Otthon nem szülés Angliában

Úgy érzem, megérett az idő, hogy leírjam, és így ne merüljön feledésbe első gyermekem szülés- és születésélménye.

Isabelle tervezett, szerelembaba. Mikor eldöntöttük, hogy a kapcsolatunk megérett és változásra kész, belevágtunk a babaprojektbe. Abbahagytam a fogamzásgátlót és elkezdtem ovulációs tesztet használni. Három hónap után elérkezett az idő, én pont Franciaországból jöttem haza, férjem meg készült Amszterdamba, de volt egy csodás esténk együtt. Mivel pont ekkor volt peteérésem, meg is fogant Isabelle.

Négy hétre rá a terhességi teszt egy második halvány csíkot mutatott, amit a keresztlányunk, aki ekkor nálunk lakott, látott először, majd este a férjem a 10. megismerkedésünk évfordulója után pár nappal. Persze ekkor még nagyon hihetetlen volt, így minden nap kétszer teszteltem. Két nap után realizálódott és értesítettük a családjainkat.

Következő héten be is jelentkeztem a helyi orvosi rendelőbe, mert itt Angliában először a rendelőintézetben kell jelentkezni, majd küldenek tovább a szülésznőhöz, aki a terhesgondozást végzi.

Lelkesen mondom, hogy négyhetes „terhes” vagyok, ekkor kedvesen közli a hölgy, hogy jöjjek vissza, ha elmúltam nyolchetes, mert azelőtt nem csinálnak semmit.

Szerencsére pár hét múlva hazamentünk Magyarországra és ott kilenchetesen el tudtunk menni ultrahangra. Nagy boldogság volt látni a babánkat, a magánorvos kedvesen felajánlotta, hogy menjünk el a szegedi klinikára, amikor ő ott rendel, és elkészíti a 12 hetes ultrahangot. Ami nagy csalódás volt, a doktor elfelejtkezett rólunk, és volt kb. három perce az ultrahangra, aminek egy alapos kivizsgálásnak kellett volna lennie, semmit nem mondott nekünk, csak az asszisztensnek, de elvárta a pénzt a zsebébe. Soha többet otthoni ultrahang.

Már a várandósságom elején eldöntöttük, hogy otthonszülést szeretnénk, ez itt Angliában teljesen normális. Itt külön otthonszülő részlege van a kórháznak azokból a szülésznőkből, akik csak ezt csinálják és ellátják a megyét. Így minden vizsgálat otthon történik, vérvétel, injekcióadás, vérnyomásmérés, magzati szívhangvizsgálat, vizeletvizsgálat.

Egyedül az ultrahangvizsgálatra kell a kórházba menni, ami 12 hetesen és 20 hetesen van, ha itt rendben találtak mindent, akkor nincs több ultrahang. Ha a várandósság későbbi szakaszában valami aggodalma van a szülésznőnek, akkor természetesen küld ultrahangra, de ingyenes babanézegetésre nincs lehetőség.

A megye körzetekre van osztva, és körzetenként mindenkinek saját szülésznője van. Ő jár ki, hogy meghittebb, baráti kapcsolat alakuljon ki. A szülés közeledtével a többi szülésznő is meglátogat egy-egy alkalommal, hogy őket is megismerd, mert szülés alatt két szülésznő van jelen. Lehetőség van ingyenes csoportba járni, ahol olyan családok vannak, ahol tervezik az otthonszülést vagy úgy született a babájuk, itt az összes szülésznő jelen van és tudsz velük beszélgetni. Most éppen négy szülésznő van a megyében.

Mihozzánk Deane járt, aki nagyon kedves és segítőkész volt, bármilyen kérdéssel fordultunk is hozzá. Az időpontokat tekintve nagyon rugalmas volt, mindig akkor jött, amikor a férjem is otthon volt, este hét óra, akár hétvége, vagy reggel nyolc óra. A várandósság alatt nem történt hüvelyi vizsgálat és cukorterheléses vizsgálat.

Otthonszülni a 37. és 42. hét között lehet, ha a várandósság komplikációmentes volt. Vajúdás és szülés alatt barmikor hívhatják a mentőket, ha úgy ítélik meg, hogy nem biztonságos tovább otthon maradni.

Otthon bárhol a lakásban lehet szülni, nagyon elterjedt a medencében szülés. Általában olcsón meg lehet venni az interneten használtan, csak venni kell bele egy új nejlon védőt, vagy bérelni is lehet különféle méretű és felszereltségű medencét. A medence egy hatalmas, felfújható, szülésre kialakított kád. Ebben bármeddig maradhatsz a vajúdás alatt, amíg jólesik, és szülhetsz is benne.

Ezt a 36. hétig kell beszerezni, mert ekkor van egy nagy beszélgetés a szülésznővel, itt beszélitek át a szülési tervet, a szülés menetét, kellékeket és mindent ahhoz, hogy úgy vajúdj, szülj, ahogy te szeretnél. Itt a férjnek is jelen kell lenni, mert ha a párod, az apa nem támogatja az otthonszülést, akkor a szülésznő próbál segíteni és beszélni az apával, de mivel ez egy közös munka, és a gyermek születéséhez neki is köze van, akkor inkább javasolják a kórházi vagy a szülőotthoni szülést.

A szülőotthonok általában a kórház egyik részlegén vagy mellette vannak. Egy kellemes nappali, ággyal, szülőkáddal, tévével, szinte mintha otthon lennél. De azt sajnos senki sem garantálja, hogy ott tudsz szülni, mert aki előbb jött, előbb használja alapon működik, úgy, mint a kórházban a medence. Ha már valaki van a szobában vagy a medencében, akkor sajnos a sima kórházi vajúdó és szülőszoba marad.

Az otthonszüléskor használhatsz mindenféle gyógynövényes fájdalomcsillapítást, TENS gépet, és a szülésznőnél van fájdalomcsillapító és gáz, ha arra lenne szükséged.

A vajúdás elején érdemes értesíteni a szülésznődet, és amint úgy látja, indul hozzád. Amint már sűrűbbek és rendszeresek a fájások, akkor jön a szülésre egy másik kolléga. Szülés után be tudják adni a K-vitamint injekcióban vagy folyadék formájában a babának, neked placentaleválasztó injekciót, megmérik a baba súlyát, ha kell, akkor 1-es, 2-es fokú repedést össze tudnak varni, 3-assal be kell menned a kórházba. Itt nagyon ritkán van gátmetszés, mert a szülésnél a gátvédelmet részesítik előnyben, nincs beöntés és borotválás sincs. Mikor ezekre rákérdeztem, úgy néztek rám, hogy én ezeket honnan veszem, miért is kellenének?

Ha ellátták a babát és a mamát, akkor ők szép csendben összetakarítanak, elviszik a szemetet (véres és egyéb dolgokat) és magukra hagyják a családot, hogy élvezzék az új jövevényt. Másnap jönnek vissza, vagy ha kell, akkor még aznap is. Majd az elkövetkező két hétben először kétnaponta, majd egy hét múlva. Ha minden rendben van, akkor két héttel a szülés után lezárjak az aktádat és átadnak a helyi védőnőnek.

A 30. születésnapomra egy közös hétvégi nyaralást kaptam a férjemtől egy spa hotelbe tőlünk kétórányi autóútra. Mivel még a kiírt időpont előtt egy hónappal voltunk, én a 36. hétben, így nekikerekedtünk. Csodálatos hétvége volt sok kényeztetéssel, kirándulással, úszással, finom vacsorával.

Majd éppen csak vasárnap éjfél után úgy éreztem, bepisiltem, de valahol tudtam, hogy ez nem arról a helyről jött. Ijedtemben berohantam a fürdőbe és vártam, ezzel jól megijesztve a páromat is. És igen, valami csöpögött, szép lassan realizálódott, hogy a magzatvíz.

Akármennyi könyvet elolvasva, videót megnézve, tanfolyamot elvégezve és abban hitben, hogy jól felkészültem, abban a pillanatban minden megváltozott, realizálódott. Felhívtuk a szülésznőt hajnal egykor, és mondta, hogy mivel csak a 36+2 napban vagyok, így irány a kórház.

Jött a pánik, össze sem vagyok pakolva és kétórányira vagyok az otthonomtól. Hotelből kijelentkeztünk és irány a helyi kórház.

A recepciós felküldött a szülészetre, ahol kedvesen közölték, hogy nincs éjszaka orvos, és mivel nincsenek fájásaim, nincs értelme, hogy felvegyenek az osztályra, menjünk tovább az egy órára lévő, nagyobb kórházba, ahol van éjszakás orvos. Akkor úgy döntöttünk, irány inkább haza.

Felhívtuk azt a kórházat, ahova helyileg tartozom, és mondták, hogy míg nincsenek fájások, addig nyugodtan menjünk haza, pakoljunk össze, és utána menjünk be hozzájuk. Mivel fájások nem voltak, csak folyamatos csöpögés, kezdtünk megnyugodni.

Útközben hazafelé férjem nagy vívódás közepette vallomást tett, hogy másnapra meglepetéspartit rendezett, és elhívta az összes barátunkat, vacsorát szervezett, és akkor most lemondja, vagy addig nem szülünk? Hajnal négykor, autópályán suhanva eléggé meghatott, de úgy tűnt, ebből nem lesz parti.

Hazaérve összepakoltam, ami kellhet a kórházban. A férjem felhúzta a vízhatlan lepedőt, és lefeküdtünk aludni, mert ugye fájásom nem volt. Délelőtt 10.30-kor felhívtuk a kórházat, és elmondtunk mindent, akkor mondták, menjünk be és megnéz az orvos.

Beérve a szülészet várójában olvastunk, tévéztünk, és délután háromra kaptam ágyat, majd négykor jött az orvos, aki megvizsgált és közölte, hogy a magzatvizem csöpög, de ne aggódjak, az újratermelődik. Több opció van, vagy adnak egy injekciót és megindítják a szülést, vagy kérhetem, hogy másnap, azaz hétfő reggel adják be, mert akkor több orvos és szülésznő lesz bent, ma csak ő van. Mi nem akartunk mesterséges megindítást, így kértük, hogy halasszuk el, ameddig csak lehet és biztonságos.

Semmi akadálya nem volt, csak extra vizsgálatokat írt elő, azonnali vérvételt, hogy nincs-e gyulladás a szervezetemben, négyóránkét lázmerés, mert hőemelkedés eseten azonnali szülésmegindítás lett volna, hatóránként vérnyomásmérés és 12 óránkét magzati szívhang és fájás/méhösszehúzódás mérés. Ezeket szépen be is tartották, jöttek a nővérek éjszaka is.

Az értékeim folyamatosan rendben voltak, pár óra múlva a vérvétel eredménye is megjött, gyulladásnak semmi jele. Fájások sehol.

Hétfő délelőtt egy másik orvos jött, akivel újra egyezkedtünk, hogy ne legyen szülésmegindítás, mert minden eredményem jó, és nincs ok, amiért megindítsák a szülést. Beleegyezett, folytatják a vizsgálatokat, és újabb vérvételt írt elő. Késő délutánra az is megjött, nincs gyulladás, szuper, nyertünk egy újabb napot. Fájások sehol.

Este bejöttek a barátok és egy jót beszélgettünk és vacsoráztunk a kórház ebédlőjében. Ez után a kápolnában imádkoztam, mert tudtam, hogy másnap, kedden már nem úszhatom meg az injekciót. A kórház szabályzata 24 órát engedélyez a magzatvíz elfolyása után, mi meg már közeledtünk a 48-hoz, reggel meg már 60 lesz.

És a babánk meghallgatott, az Isten megsegített, kedd hajnal négy körül éreztem az első fájást. Innentől kezdve tudtam, ma szülünk. Reggel írtam a férjemnek, hogy ne menjen dolgozni, hanem jöhet be hozzám, mert szülünk. Jött a délelőttös szülésznő, hogy akkor megbeszéljük, mikor is adja az injekciót, mondom neki, nem lesz szülesztés, mert vannak fájásaim, és én természetes úton szülök. Hozta a monitort, és fél óra múlva már ő is látta, hogy itt beindultak a fájások maguktól.

Még délben megebédeltem és egy órától, 60 órával az első sokk után, már jöttek az erős háromperces fájások és minden begyorsult. Próbáltam minden pozíciót, labdát, sétálást, ágyon fekvést, ez volt a legrosszabb, és ezek után elmentünk a zuhanyzóba a férjemmel. Ez volt a megváltás, négykézlábra ereszkedve, a férjem meg tusoltatta a hátam, derekam. Mivel már jóval több mint 24 órája elfolyt a magzatvizem, így a szülőkádban nem vajúdhattam, de a zuhany fantasztikus volt. Én azt hittem, fél órája vagyunk bent, de a férjem elmondta, hogy több mint két órát tartózkodtam bent.

Ekkor jött egy szülésznő, hogy hallja a hangomból, hogy nincs már sok hátra, megvizsgálna. Amíg felfeküdtem az ágyra és vártunk rá, hát az borzasztó volt, a legrosszabb pozíció. Megnézett és mivel már 7 cm-re ki voltam tágulva, mondta, hogy menjünk át a szülészetre. Kérdezte, hogy tolókocsival áttoljanak vagy át próbálok menni. Mivel az csak a folyosó végen volt, én bátor akartam lenni, sétáljunk át.

5.14-kor vettek fel, ekkor kérdem, még kb. mennyi idő, a nővér szerint meg kb. két óra. Ekkor bekísértek egy szülőszobába, ahol volt ágy, labda, és gyorsan leterítettek egy matracot is. Én ezt választottam. Négykézlábra ereszkedtem és az ágy szelébe kapaszkodtam.

Mindenáron újra a zuhanyzóba akartam menni, mert azt hittem, még vagy két óra, mire megszületik a babánk, de a szülésznő próbálta elterelni a gondolatom, mert tudta, hogy már nincs annyi időnk. Látván, hogy megragadtam egy pozícióban, javasolta, hogy tegyem az óriási gumilabdát magam elé, és arra hajoljak rá. Ez nagyon sokat segített. Mindig mindent kommentált, mikor, mi történik, mikor nyomjak, és mikor tartsam.

5.45-kor, fél órával, hogy átmentünk a szülészetre, megszületett Isabelle, a kislányunk.

Azonnal az ölembe tették, betakarták törölközővel, és hagytak pihenni a matracon. Ekkor kértem, hogy adják be az injekciót, hogy leváljon a méhlepény. Párom ekkor már kérte, hogy nézzük meg a nemét, mert ugye addig meglepetés volt.

Amikor úgy éreztem, minden rendben, kértek, hogy feküdjek fel az ágyra, hogy megvizsgáljanak. Addig odaadták Isabelle-t a férjemnek. A szülésznő volt még bent és egy gyakornok orvostanhallgató. Ő nem volt biztos abban, hogy varrjon vagy ne, mert csak a szeméremajkamnál volt egy kis repedés, máshol nem. Behívott egy idősebb szülésznőt, aki azonnal rávágta, hogy jobb most egy pár öltés, mert akkor gyorsabban gyógyul. Kaptam helyi érzéstelenítést és pár öltést. Ezek után visszaadta a férjem Isabelle-t és ő azonnal rátalált a cicire.

Mindenki magunkra hagyott, hogy élvezzük az új helyzetet. Ekkor rendkívüli éhség fogott el, az összes létező ételt és rágcsálnivalót megettem, Deana tanácsára volt nálunk sport-energiaital és sportolóknak való csokiszelet, gumicukor, ami ekkor szuper jól jött.

Kb. egy jó óra múlva visszajött a szülésznő megmérni Isabelle-t és elköszönni, mert lejárt a műszakja.

A férjem 10 órakor ment haza, és 10.30 körül jött az éjszakás gyerekorvos, hogy megvizsgálja Isabelle-t. Mivel koraszülöttnek számított és 66 órát volt folyamatosan elfolyó magzatvízben, ezért javasolta az antibiotikumot, és vért is kellett tőle venni. 11-kor elvitték, hogy tegyenek egy kanült a kezébe, amin megkapja az antibiotikumot és vettek vért tőle. Én addig elmentem megzuhanyozni. Mire végeztem, Isablelle-t is visszahozták. Szegénykémnek volt egy óriási kötés a kezén, és az orvos mondta, hogy eléggé sírt is, amikor beleszúrták a kanült. Ezt újra nem hagynám, mennék vele.

Ezután mentünk a magánszobánkba, mert férjem a helyi önkormányzat szociális osztályának gyermekvédelmi részlegen dolgozott, így jogosultak voltunk külön szobára, amiben volt fürdőszoba és vécé. Amúgy a kórházban hatágyas szobák vannak, amiket csak egy-egy függöny választ el, és ott vannak a babák a mamákkal. Így elmondhatatlanul jól jártunk a külön szobával. Ezt a szobát ki is lehet bérelni, napidíjért, de ez is azon az alapon működik, hogy aki előbb jön, azé lesz.

Ez után jött az éjszakás szülésznő, hogy segítsen a szoptatásban, hogy segítsen felöltöztetni Isabelle-t, mert addig törölközőbe volt pólyálva. De mivel a kocsiban hagytuk a gyerektáskát, a férjem meg hazament, így a szülésznő hozott egy kórházi szettet.

Szerda délelőtt meg is jött Isabelle vérvételi eredménye, minden rendben volt. Közben kapott antibiotikumot is. Még egyszer vettek tőle vért szerda éjszaka. Meglepő módon a vizsgálóágy melegítő berendezéssel abban a szobában volt, ahol az újszülött babák és mamák voltak. Szegénykém ordított, mint a sakál, amikor vért akart tőle venni az orvos, így aki esetleg addig aludt is volna, az tuti felébredt.

Mondjuk, a kórházban szülés után három órával már el lehet menni, ha mindent rendben találtak. Általában az emberek, ha délelőtt szülnek, estére hazamennek, vagy maximum egy éjszakát maradnak bent. Mivel másnap meglátogat a védőnő és kétnaponta látogat, így oly mindegy, hol vagy, otthon azért mégis jobban tudsz pihenni.

Csütörtök délelőtt ismét minden rendben volt a véreredménnyel, így délután elkészítették a papírokat és mehettünk haza. Este már együtt ünnepeltünk a barátokkal.

Én teljes mértékben meg voltam elégedve a kórházzal és az ottani kedves, figyelmes ellátással.

Most várjuk második gyermekünket és reméljük, hogy ez alkalommal otthon tudok szülni.

Hatalmas halával tartozunk Julának, egyik magyarországi dúla és perinatális szaktanácsadó barátunknak, aki az első pillanattól segített, és fantasztikus tanácsokkal látott el minket végig a várandósság alatt és minden időben, éjszaka, reggel, este segített a vajúdás és szülés alatt. Nélküle nem lettünk volna ennyire biztosak magunkban és nem lett volna ennyire háborítatlan Isabelle születése. Örök hálánk!

H. M.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.