igaz történetek szülésről, születésről

748. nap: Újszülöttkori emlékeim

Megjelent: 2012. okt. 22.

„Fekszem. Fehér falat látok, kellemetlen fények sütnek a szemembe.

Zajok – csak tompán hallom, így nem olyan zavaró (más babák sírása, beszédfoszlányok).

Valami csapkod itt oldalt (a kezeim). Nem is tudom, mi az (nem vagyok ura a testemnek).

A hátam mögött csapkodás, valami asztalszerűn fekszem. Próbálom hátracsavarni a fejem.

Valami zöldesen át fehér ruhás elmosódott alakok (szúnyoghálós ablakon át próbálhattam nézni az udvaron álló mentősöket).

Nyugodt vagyok, nézem a fehér plafont.”

Ennyi. Ennyi az emlék. Az éles tudatállapotom véget is ért hamar. Édesanyámat ez idő alatt nem láthattam.
Ez negyven éve volt. De sajnos, ma is vannak kórházak, ahol kiskocsin tolják ki a csecsemőket, és újra begyűjtik őket az anyjuktól.

Köszönet Nektek, akik egy jobb „érkezésért” harcoltok!

Sz. S.

Első szülésem > > >
Második szülésem > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.