igaz történetek szülésről, születésről

1704. nap: Elillant

Megjelent: 2015. jún. 5.

Miután egy héttel korábban lemaradtam egy szülésről, térdelőrajtban vártam Katiék szülését. Már a hét elején összekészítettem a ruháimat meg a táskámat, hogy csak indulnom kelljen, ha hívnak. A férjem javasolta, hogy szerinte álljak ki mindjárt a kapuba is. Kati mindenesetre csak a hét vége felére számított rá, hogy szülni fog. Szombat reggel beszéltünk, amikor azt mondta, hogy kontrakciói vannak, körülbelül tízpercenként. Minden kontrakciónál távozik egy kis darab a nyákcsapból és folydogál a magzatvíz is. Azt ígérte, ha változás van, újra hív. Nem hívott. Én próbáltam őket hívni, de nem vették fel. Éjjel fél egykor csalódottan lefeküdtem aludni.

Negyed kettőkor hívott Kati, hogy menjek, és hogy „egy nagyobb adag meleg víz lőtt ki belőle”. Hamar odaértem. Ági már ott volt. Kati barátnője, Mónika is jelen volt. A méhszáj 5 cm-re volt nyitva, viszont kiderült, hogy a baba egyértelműen farral fekszik, pedig a 37. heti vizsgálatnál a feje volt lenn, és egy későbbi vizsgálatnál is. Ági elmagyarázta, hogy mitől tud rizikósabb lenni egy faros szülés, és hogy elképzelhető az is, hogy a szülés vége előtt szükség lehet oxitocinra, illetve gátmetszésre is, akár. Katiék teljes mértékben tudomásul vették ezt, és semmi esetre sem akartak kórházba menni. Ági arcáról azonban szemmel láthatóan elmúlt az a nyugalom, amit a megérkezéskor láttam.

Felvetődött, hogy moxával már jó pár baba megfordult. Esetleg meg lehetne próbálni, hátha. Mindannyian átvonultunk egy másik szobába, hogy ne itt büdösítsünk, ne itt legyen füstszag. Egy bő fél óra után felhagytunk a próbálkozással, mert a baba nem nagyon mutatott hajlandóságot a helyzetváltoztatásra, jól érezte magát így.

Katinak ezután két-három perces, meglehetősen intenzívnek tűnő kontrakciói lettek. A muskotályzsályás borogatást a kontrakciók szünetében kérte csak. Egy karfa nélküli magas széken ült. Ez a helyzet kívülről nem tűnt valami kényelmesnek, de Kati nem akart változtatni. Ha sétált is, utána mindig ide ült vissza. Mindig Sanyi kezét szorította, amikor jött egy kontrakció. Nagyon szépek voltak így együtt, kézzel fogható volt a szeretet és a harmónia köztük. Tetszett az is, ahogy Mónika jelen volt. Visszafogott volt és csöndes. Úgy éreztem, jólesik Katinak az ő jelenléte.

A szívhangok mindvégig tökéletesen rendben voltak. Egy jó pár méhösszehúzódásnál úgy láttam, hogy Katinak rengeteg energiájába kerül az, hogy többé-kevésbé megfékezze azokat a hangokat, amelyek föltörni kívánnának. Egyszer tett is rá utalást, hogy „Eddig csak Neked nyögtem, Sanyi, most meg öten vagyunk.”

Fél négy után (amikor Kazimir, a kakas kukorékolt) egyre több jel is utalt arra, hogy talán a kitolási szak elején vagyunk. Kati nem kérte már a borogatást a hasára, csak a masszírozást a derekára. A hasa alakja is megváltozott némiképp. Ági néha-néha látni vélte, hogy Kati mintha már nyomna is kontrakció közben. Kati állította azonban, hogy semmi másfélét nem érez, mint eddig.

Fél ötkor vizsgálat következett, mikor is kiderült, hogy az elmúlt három órában nem sok kézzel fogható változás történt. A méhszáj tágassága alig volt több 5 cm-nél, tévedés volt tehát, amikor Ági Katit tolni vélte.

Ági elmagyarázta részletesen, hogy nagyon fontos, hogy faros szülésnél a szülés dinamikája megfelelő legyen, legfőképp a baba jólléte szempontjából, és a jelen helyzet sajnos nem ezt a megfelelő dinamikát látszik alátámasztani. Elmondta továbbá azt is, hogy ha kórházban bekötnek ilyenkor egy oxitocininfúziót – ami az ilyen esetben teljesen indokolt és hasznos –, akkor nagyon hamar és jó állapotban meg tud születni a baba. Katiék arra a kérdésre, hogy csak a legközelebbi kórháztól ódzkodnak-e annyira, azt válaszolták, hogy nem. A kórházaktól általában. De ha mégis be kell menni, akkor inkább egy kicsit távolabbi, de jobb hírű kórházba mennének. Ági azt mondta, legfeljebb ötig várunk. Ha addig nem történik lényeges változás, akkor indulni kell. Kati és Sanyi jóváhagyták a döntést. Ági fél öt után öt perccel felállt és elrámolta a felszerelését, és kiment a konyhába megírni a papírt, amit majd a kórház megkap.

Ekkor mindenki elkezdett lassan készülődni, én meg csak ültem megbénultan. Lélekben kapkodtam valami után, ami még az előbb itt volt a szobában köztünk és most már nincs, és a többiek szemében sincs, és úgy fájt a hiánya. Ez a valami nem szokott így elillanni, ez szép lassan beépülni szokott a lelkekbe, sokáig melengeti a szívet, és aztán már azért nem veszem észre, mert lassan-lassan megszokom. De ez így elillanni nem szokott. Nem tudtam a helyzettel mit kezdeni.

Mindenki villámgyorsan indulásra kész lett. Ági Katit vitte, Sanyi és Mónika külön-külön autóval utánuk. Én kint találtam magam az utcán, amint a kapu előtt állok egyedül és várom a taxit, még sötét van, szemerkél a hideg novemberi eső és bőgök. A taxisnak rossz címet mondtam, csak az utolsó pillanatban eszméltem fel, hogy nem jó helyen vagyunk. Öt óra öt perckor már otthon voltam.

Sanyi két nap múlva felhívott. Elmondta, hogy kisfiuk született császármetszéssel, és hogy Kati nagyon rossz lelkiállapotban van. Meg akartam látogatni őket, de nem nagyon invitáltak. Úgy tűnt, hogy nem akarják tartani a kapcsolatot.

B. E.

Saját szülés: Ádi > > >
Saját szülés: Nóri > > >
Saját szülés: Zora > > >
Saját szülés: Gadi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.