igaz történetek szülésről, születésről

1641. nap: A Király leánya

1641. nap: A Király leánya

A kéklő ég felett, a Végtelen Birodalom kellős közepén állt az öreg király palotája. Falai aranyló napsugárból, ablakai ezüst holdsugárból épültek, tornya pedig olyan magas volt, hogy emberi szem addig sosem látott. Amikor a Király bársonyos trónjára ült, magára öltötte bölcsességpalástját, és egyszeriben Végtelen Birodalma minden lakójának búját-baját megérezte. Egy csillagfényes éjszakán látta a bölcs Király, hogy a faluszéli kunyhóban egy asszony virraszt. Kívánságai messzebbre repítik őt tudásánál, és ettől olyan nyugtalan, hogy nem jön álom a szemére. „Valamit tennem kell, nem hagyhatom, hogy ez az asszony szenvedjen!” – gondolta magában a Birodalom Ura, mert ő valóban szerette népe minden tagját és gondot viselt országa apraja-nagyjára.

Volt a Királynak egy leánya. Kicsivel a csillagfényes látás után a leány apja elé állt és ezt mondta: „Édesapám, elmegyek szerencsét próbálni!” – „Elmehetsz lányom, ha három kérésemet teljesíted.” – mondta a Király és titkon örvendezett, mert már azt is eltervezte, hogy az ő okos lánya lesz majd az asszony segítségére. „Teljesítem a kéréseidet!” – vágta rá a leány. „Meg se hallgatod előbb, mit kívánok tőled?” – kérdezte a Király meglepetten. „Bármit kérsz, apám, nem lehet az nagyobb, mint az én vágyam, hogy szerencsét próbáljak.” – „Jól van lányom, látom, készen állsz, hogy útra kelj!” – fejezte ki elégedettségét az öreg Király.

„Íme, az első kívánságom: napkelte után indulj, de térj vissza hozzám még napkelte előtt! A második kívánság: szegődj el egy jólelkű, ám tudatlan asszony mellé, és szolgáld őt! Harmadik kérésem pedig, hogy tanítsd meg az asszonyt három fontos tudásra: tanítsd meg befogadni, tanítsd bízni, és tanítsd meg neki az elengedést!” A leány megfogadta apja intelmeit, vette rózsás tarisznyáját és a szeretet varázslatos erejét, és útnak indult.

Napkelte után érkezett a Birodalom határához, ahol elsőként éppen azzal az asszonnyal találkozott, akit atyja szemelt ki számára. „Mi járatban gyönyörű leányka?” – köszöntötte az asszony. „Hozzád jöttem elszegődni. Befogadsz-e engem?” – kérdezte a leány határozottan. Az asszony habozott. „Négy éhes szájat etetek, napestig munkálkodom, hogy tudnék még egy leánykát is befogadni cseppnyi kunyhómba?” – „Egyet se búsulj emiatt, amíg veled vagyok, szolgállak téged!” – bíztatta a leány. „Hogyan szolgálhatnál engem, fiatal vagy még a nehéz dologhoz.” – „Ne fél, amíg engem látsz, atyám felruházott engem a szeretet varázslatos erejével, mely segítség lesz minden dolgomban. Fogadj be, kérlek!” – „No, nem bánom, befogadlak. Ahol jut négynek, ott jut ötnek is!” – azzal az asszony megölelte a leányt. Így lettek ők egy család, és egyre boldogabbak voltak.

A leány azonban kezdte elveszíteni erejét, mivel a Végtelen Birodalom kapuján kívül, az aranyló napsugár nem táplálta testét. Az asszony megszerette őt, segíteni akart rajta, de nem tudta mitévő legyen. Eszébe jutott a fehér varázsló, akiről az hírlik: gyógyító hatalma van. Az asszony eddig nem bízott a fehér varázslóban, mert nem ismerte ki szándékait. A leány egyre gyöngébb lett, jártányi ereje sem maradt, és mivel az asszony nem látott más megoldást, hívatta a fehér varázslót.

A varázsló belépett a kunyhó ajtaján, és az asszony azonnal megérezte, hogy bár a leányt testi ereje elhagyta, a szeretet varázslatos ereje még mindig vele van. A hatalmas fehér varázslót egyszeriben aranyló köntösbe öltöztette, és szándékait láthatóvá tette. Bizalmat árasztó lénye egy cseppnyi kételyt nem hagyott az asszonyban: a varázsló mindent megtesz a leányért, és mindent az asszonyért is.

Hosszú idő telt el, a varázsló összes bűbáját bevetette, míg végül megtalálta a gyógyulás titkát: „A leánynak napkelte előtt vissza kell térni a Végtelen Birodalomba! Atyja otthonában, az aranyló nap falai között leli majd gyógyulását. Ez az egyetlen gyógyír a bajára!” – jelentette ki mély tisztelettel. Az asszony hallani sem akart erről, hiszen annyira megszerette a szép és okos leányt, hogy elképzelni sem tudta nélküle az életét. „El kell engedned, hogy tovább éljünk mindketten!” – mondta a lány utolsó erejével.

Kürti AndiÉlete legnehezebb döntése volt az asszonynak, de hitt a leány szavának, összeszedte minden bátorságát azt mondta: „Elengedlek, ahogy befogadtalak, térj vissza atyádhoz, és ragyogd be újra lényeddel palotáját! Köszönöm, hogy hozzám szegődtél, áldás kísérje utadat!” Azzal megölelték egymást, és a leány még napkelte előtt útra kelt.

Egy szempillantás alatt a Végtelen Birodalom kapujához ért, ahol a bölcs Király már várta őt. „Látom leányom, megfogadtad kéréseimet, örülök, hogy visszatértél hozzám! Meglásd, megérik majd a gyümölcse tanításaidnak! Az asszony sokat kapott tőled, és bizony hálával gondol rád.”

Azóta nincs perc, hogy az asszony ne gondolna a szépséges leányra, aki napkelte után érkezett, és napkelte előtt tért otthonába. Sok dolgos nap telik még el, hogy fájdalma enyhüljön, de élteti őt az ölelés emléke és a szeretet varázslatos ereje, amelyet a leánytól kapott. Máig is erősíti magában a három tudást, melyet a leány adott neki: a befogadást, a bizalmat és az elengedést. Amikor emlékezik, boldog, mert tudja, olyan kincset kapott, ami örökre az övé marad.

H. M. A.

(A képek Kürti Andrea illusztrációi.)

Ráhel születése anyaszemmel> > >
Ráhel születése apaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.