igaz történetek szülésről, születésről

1583. nap: A második mindig gyorsan érkezik (Artúr születése apaszemmel)

1583. nap: A második mindig gyorsan érkezik (Artúr születése apaszemmel)

A kandallóban ropog a tűz, kint nagy pelyhekben hull a hó, a házban családi béke honol, lélekben mindenki a közelgő karácsonyra készülődik. Viszont amiről írni szeretnék, az fél évvel ezelőtt a rekkenő nyári melegben történt.

Első gyermekünk születése után elég hamar jött az érzés, hogy ez jó dolog, szeretnénk még egyet! Janka másfél éves volt, amikor a tágabb családnak is elújságoltuk az új jövevény hírét, Janka még nem beszélt, így nem kellett félnünk, hogy lebukunk. Békésen teltek a várandósság hónapjai. Az előző várandósság alatt türelmetlen voltam, így most elhatároztam, hogy ez esetben nem így lesz.

A 36. heti ellenőrzésen azt mondta a bába, hogy párom vigyázzon jobban magára, kevesebbet emelgesse a 12 kilós nagyobbat, mert jó lenne, ha a baba még legalább egy hetet bent maradna. No, erre picit megijedtünk, és párom feküdt egy hetet, rá is fért a pihenés. Viszont én megint abba az állapotba kerültem, hogy bármelyik pillanatban megszülethet a baba, holott saját magamnak tett ígéretem szerint a 40. hétig kerülöm ezt az állapotot. Viszont a pihenés olyan jól sikerült, hogy a baba megnyugodott, és jelezte, hogy köszöni szépen, ő még bent maradna. Így érkeztünk el a 41/42. hét fordulójára, első babánk is pont egy hetet húzott még rá.

Egy meleg szombat délután volt, és egy hideg limonádé mellett beszélgettünk, na, miről, hát a leendő gyermek nevéről. A lánynévben biztosak voltunk, a fiúnév gyakrabban változott, de amennyire biztosak voltunk Janka esetében, hogy fiú lesz, most is biztosak voltunk, hogy még egy kislányunk fog születni. Párom mondta is, hogy ő nem biztos a fiúnévben, ha mégis fiú lenne, gondoljuk újra. Rendben.

Ezután megjött a bába az előre megbeszélt találkozóra, mindent rendben talált, azt mondta, akár ma lehet belőle baba is, de ő este elmegy vidékre cseresznyét szedni, találjuk ki nyolcig, hogy hogyan tervezzük az estét. Magamban kuncogtam, hogy hogyan is lehet ebből ma gyerek, a múltkor több mint 12 óra volt a vajúdás, de mindenki azt mondta, hogy a második gyerek gyorsabban jön.

Megbeszéltünk pár szülésbeindító praktikát is. Az elsőt mindenki ismeri, a gyömbéres fahéjas tea igen rossz ízű, de szerencsére nem nekem kellett inni, a paradicsomszószba minél több zöldfűszer tésztával és parmezán sajttal egészen jó volt (párom tészta és sajt nélkül kapta a recept szerint…). Jankával megbeszéltük, hogy aznap este aludjon a pár házzal odább lakó nagymamánál, és rövid alkudozás után megegyeztünk, hogy annyi rajzfilmet nézhet, amennyit csak akar.

Este nyolc körül telefonon egyeztettünk a bábával, és megállapodtunk, hogy a cseresznye még várhat egy napot, lehet, hogy működtek a praktikák. Kilenckor párom beült egy nagy kád meleg vízbe, körberakatta velem a kádat mécsesekkel, és elküldött meccset nézni. Épp az aktuális labdarugó világbajnokság csoportmeccsei voltak, kilenckor kezdődött a Németország-Ghána meccs, leültem nézni, sört azért már nem bontottam hozzá, és időnként bekukkantottam a fürdőszobába, hogy minden oké-e, párom mondta, hogy jönnek-mennek a kontrakciók, minden oké. Felraktam a vizet forrni, hátha kell a borogatáshoz.

A második félidő elejére már igényelte a társaságomat is, így én is áttelepültem a fürdőszobába. Amikor kiszállt a fürdőkádból, akkor jött egy hatalmas kontrakció, mondta, hogy ez most az, hívjam a bábát. Telefonáltam, mondtam, hogy siessen. Átköltöztünk a nappaliba, a kanapé elé, és fölpörögtek az események.

Öt perc múlva elfolyt a magzatvíz. A magzatvízhez képest 15 perc múlva megérkezett a bába. Mondtam neki, hogy van meleg víz a borogatáshoz. Mondta, hogy már nincs borogatás, ez már a kitolás. Át sem tudott már öltözni. Öt-tíz percen belül megszületett a pici baba, talán a harmadik löketre, de nem számoltam.

A telefonhoz képest egy órán belül lepényünk is volt, a múltkor csak a lepényi szakasz volt egy óra, szóval tényleg elég gyorsan ment, és tényleg még aznap megvolt a baba! Aranyos pici fiunk született. Amíg a lányok elvonultak rendet rakni, az én mellkasomra raktuk a pici babát, és mi is ismerkedtünk egy picit, már így az első szopizás után.

Ezután megmértük a fiatalúr méreteit, majdnem négy és fél kiló, az előkészített 56-os ruhákba alig lehetett belepréselni, így a hosszát is nagyobb mint 56 cm-re saccoltuk, mert az a mérés tényleg kivitelezhetetlen precízen. Másnap reggel mehettem fel a padlásra a 62-es ruhákért, és a boltba 2-es pelenkát venni. Megkaptam a lehetőséget, hogy elnevezzem a babát, és én az előre megbeszélt Artúr Jakab nevet adtam neki, párom jóváhagyó pillantása mellett.

2Hajnali kettő-három óra között áthoztam az alvó Jankát a nagymamájától. Kb. egy óra múlva, amikor Anyu a fürdőszobában volt éppen, Janka felébredt, és átjött a hálószobánkba. Megpillantotta az ágyon fekvő csomagot, és rámutatott: „Az mi?” Mondtam neki, hogy a pici baba megszületett, ő Artúr! Nagyon tetszett neki a dolog, rögtön készítettünk pár fényképet a család új felállásáról, majd megkapta az ajándékot, amit Artúr hozott neki, és reggelig játszottunk, amíg Anyu és Artúr kipihenték az este fáradalmait.

R. B.

Janka születése anyaszemmel > > >
Janka születése apaszemmel > > >
Artúr születéstörténete anyuszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.