igaz történetek szülésről, születésről

489. nap: Dédi jutott az eszembe (Zsálya)

Megjelent: 2012. febr. 6.

Amikor Álom babánk kisfiúvá kezdett cseperedni, egy picike lény beköltözött a pocakomba. Élveztem ezt az állapotot, és vártam a következő szép, erőteljes szülést. Volt egy kis félelem bennem attól, hogy mi lesz a Fiammal, ha belehalok a szülésbe. Ennek ellenére örömet és békét éreztem a szívemben, amikor egy hajnali napsütésben éreztem az édes magzatvíz folyását.

E várandósság alatt is kapcsolatban voltam a Bábával, aki segítségére továbbra is számíthattam. A helyzet újból úgy alakult, hogy fölutaztunk Budapestre szülni. Fölajánlásként használatra kaptunk egy kis szobát fürdőszobával. Megint biztonságban éreztem magam, mivel szeretetteljes asszonyok vettek körül, akik ott vannak, ha segítségükre lenne szükségem. Nagyon ritkán tapasztaltam ilyen mértékű önzetlenséget és együttérzést. A hely egyszerűsége lehetővé tette a gyors ráhangolódást: egy-két kedvenc lepedő, takaró, kövecske, és máris megvolt az otthonhoz közeli érzés.

Az egész folyamat gyors volt. Hajnali kelés erdei otthonunkban, gyors összepakolás, autópálya, a dugó szerencsés kikerülése, Budapest sűrűje… Közben ettem a virágport, hogy legyen erőm. Vagy 500 méterre a célponttól nem tudtam egy pillanatig se tovább visszatartani a pisit, úgyhogy kiszálltam a kocsiból, és egy emberekkel teli parkban elvégeztem a dolgom. Közben folyt a magzatvíz, betétcserével…Vicces és örömteli volt az egész. Annyira természetes… Imádom az ilyen pillanatokat, amikor a Természet „nyers” rendje fölborítja a „kulturált” emberét.

Úgy emlékszem, hogy a szülés alatt végig tudatos voltam. Pontosan éreztem a Baba fejét, testét, ahogyan halad a csatornában. Éreztem ezt a csatornatermészetemet, és teljesen átadtam magam a folyásnak. Csodálatos volt, nem is tudom szavakba önteni.

A Bábák masszírozták a hátamat, és ezen kívül nem igazán avatkoztak be a magától működő folyamatba. Minden újabb fajta érintésnél megkérdezték, hogy jólesik-e. Egy mozdulatuk sem volt zavaró, csakis kellemes és helyénvaló. A kedves Emberem megint velem volt, mint egy ölelő fa, akibe kapaszkodhatok.

Néhány nyomással, oroszlánanya-üvöltéssel kint is volt a pici kerek Gyermekecske, gyönyörű, tiszta tekintetű, ölelni való teremtmény. Az első pillantásnál a Dédi jutott az eszembe, ami még finomabb erővel töltötte be a lényemet.

Zsálya lett. Kislányom lett, a felújuló női energia, a kicsi rózsabimbó.

Mindkét gyermekünk születése békés, háborítatlan volt. Mindkettőjük illatát szagolhattam az első pillanattól kezdve, ölelkezve, szeretgetve. Mélyen átéltem Földanyánk erejét és gyengédségét, amely bennem és minden nőben él. Hálás vagyok, hogy Anya lehetek.

Zs. L.

Álom >

Véletlenül kiválasztott mesék.