igaz történetek szülésről, születésről

1557. nap: Jó kezekben (Illés születése)

1557. nap: Jó kezekben (Illés születése)

Illés a második gyermekünk. A várandósság alatt sokáig nem tudtam eldönteni, hol szeretném, hogy szülessen. Szerettem volna otthon szülni, de féltem is tőle. Még ha az ember tudja is, hogy miért szeretné ezt az utat választani, sokszor el lehet bizonytalanodni mások véleménye által. Amikor negatív véleményekkel találkoztam, újra és újra átgondoltam, miért szeretném, hogy szeretném, mit gondolok, mi a legjobb nekünk. Másrészt egy kicsit átmeneti szálláson lakunk egy kicsike, egylégteres albérletben, nehezen képzeltem el a szülést ebben a lakásban.

Várandósgondozásra a korábbi orvosomhoz jártam, aki egyébként igen nyitott ebben a témában, ezt egy rendelői várakozás alkalmával tudtam meg az egyik kismamától. Így én is megkérdeztem őt, mit gondol arról, ha én otthon szülnék. Azt mondta, szerinte nyugodtan, minden rendben a várandóssággal, és második babánál gördülékenyebben is szokott menni a dolog. Ajánlotta is az egyik bábapraxist, akiket jól ismert. Ez elég bátorítást adott végül, hogy felkeressem őket, pár találkozás után már nem gondolkodtam tovább, mert úgy éreztem, jó kezekben leszünk. Mikor végre meghoztam a döntést, meg is nyugodtam.

A 39. hét utolsó napján hétfő este hét órakor elfolyt a magzatvíz. Kicsit meglepődtem, hívtam is a bábát. Megbeszéltük telefonon, hogy ez tényleg a magzatvíz lehet, mondta, hogy pihenjek, és ha valaki tud vigyázni a kislányunkra, akkor szóljunk neki inkább már most, vigyük el hozzá éjszakára. Így is lett, Adélkának megszerveztük az estéjét a nagynénjénél.

Kicsit később felhívott a bába, hogy elugrik nemsokára, megnéz, meg hoz esetleg valami homeopátiás szert, hogy meginduljanak a fájások. Amint leraktuk a telefont, jött is rögtön egy fájás, elég volt csak említeni a homeopátiát, aztán öt-hét perccel később már még egy, én meg még azt hittem egy órával előtte, hogy elvajúdgatok egész éjszaka.

Nem sokkal később megérkezett a párom, ő vitte el Adélt, rá pár percre a bába is. Szépen áttologatták a bútorokat, ahogy jónak tűnt nekünk, aztán kipakolt, és magunkra maradtunk, akkor még beálltam zuhanyozni is, jól is esett a víz.

Aztán visszajött a bába, ekkor még nevetgélni is tudtam, meg beszélgettünk, de egy órával később már olyan erősek voltak a fájások, hogy magam is meglepődtem, hogy jutottunk el ilyen gyorsan idáig, és nem tudtam, hogy fogom még ezt bírni. Akkor megnéztek, és a méhszáj már majdnem teljesen eltűnt. Nem sokkal később jött a bekakilás, mármint tényleg, és éreztem is, hogy csúszik bennem lejjebb Illés feje.

Utána pedig jöttek a nagyon erős tolófájások. Az egész tényleg valahogy nagyon erős és gyors is volt, végigsöpört rajtam. Ahogy Illéske feje kibújt, rögtön kikiabált egyet, pedig még nyaktól lefele bent volt. Aztán, amikor teljesen kint volt, megint jött az a megkönnyebbülés és az öröm, hogy sikerült, és minden rendben.

Nagyon jó volt, hogy nem kellett elválni semennyi időre sem, és nem kellett menni sehova sem, csak élvezhettük, hogy együtt vagyunk. A bábák még ott maradtak három órát, de még utána sem sikerült sokáig elaludni.

M. Á.

Adél > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.